időjárás 32°C Pál 2022. június 30.
logo

Jézus életéről tizenkét tételes zenemű született

Petrovics Gabriella
2020.10.16. 21:00
Jézus életéről tizenkét tételes zenemű született

Vasárnap a fóti Szeplőtelen Fogantatás templomban adja elő legújabb, Jézus története című saját szerzeményét Benda Gábor zongoraművész. A zenész a lapunknak adott interjúban beszélt a templomi koncertek hangulatáról, fogadtatásáról, a művészek felelősségéről, valamint arról is, mi inspirálja zeneszerzés során.

– Ha jól tudom, gyerekkorától zongorázik. Miért épp a zongora bűvölte el?

– Amióta az eszemet tudom, a zene mindig része volt az életemnek. Talán azon egyszerű oknál fogva kezdhettem zongorázni, mert a nappalinkban volt egy öreg pianínó, amelyen egész kisgyerekként elkezdtem játszogatni, szüleim pedig ezen fellelkesedve beírattak a nagynevű tanárhoz, Teöke Marianne-hoz. De nem hiszem, hogy végül csak emiatt lett ez a hangszerem. Azt szokták mondani, az, hogy valaki milyen hangszeren játszik, archetípus kérdése, és ha ez igaz, akkor kétségtelen, hogy én egy zongorista archetípus vagyok. Nehéz lenne mást elképzelnem.

– A zongorázás mellett komponál is. A szerzeményekhez honnan merít ihletet?

– Az, hogy dallamok jutnak az eszembe, szintén kora gyermekkoromra vezethető vissza. Nem szeretem magamra vonatkoztatni azt a kifejezést, hogy komponálás. Nem kitalálok ugyanis egy dallamot, hanem sokkal inkább sugallatok ezek, amelyek a nap bármely szakában megtalálhatnak, és ha leírom őket, megmaradnak. Az ihletet egyébként az adja, hogy az elmúlt hónapokban templomokban léptem fel, és a közeg nagy hatással volt rám. Írtam egy tizenkét tételes művet, amely Jézus életének fontos állomásait zenésíti meg. A témát most különösen fontosnak érzem, mert jelenleg egy olyan világban élünk, amikor a keresztény európai kultúrát folyamatos támadások érik. Mivel bő egy évet Berlinben töltöttem, ezt volt alkalmam talán az átlagnál intenzívebben megtapasztalni. Nyilvánvalóvá vált, hogy minden olyan ember, akinek az antik zsidó–keresztény kultúra fennmaradása egzisztenciális kérdés, egy kultúrharc kellős közepén találja magát. És ez elől az összes jó szándék, nyitottság és békeszeretet ellenére sem lehet kitérni. Elsősorban ez inspirál mostanában.

Olyan világban élünk, amikor a keresztény európai kultúrát folyamatos támadások érik
Fotó: Teknős Miklós

– Az elmúlt hónapokban több kistelepülésen adott templomi koncertet. A közönség hogyan fogadta a hangversenyeket?

– Szeretettel és nyitottsággal, dacára annak, hogy a közönség jelentős részének ismeretlen volt az a fajta zene, amit játszottam. Jó volt látni, hogy van egy közös nyelv, amely a keresztény kultúrában gyökerezik, és ez utat tud találni a lelkekhez a kulturális különbözőségektől függetlenül. Templomaink vallásos közösségei pedig különösen jól viszonyulnak a zenéhez. Ebben is nyitottabb a vallásos ember. Hiszen a benne rejlő vonzódást a természetfelettihez a zenében is pozitívan át tudja élni. Akiből ez a képesség hiányzik, az a szakrális gondolkodást evilági dolgokra fogja kivetíteni: irracionális módon, tudományellenesen kezd el gondolkodni az őt körülvevő világról. Ad absurdum elhiheti: mindenki olyan nemű, amilyennek képzeli magát. Fontos megemlíteni, hogy koncertsorozatom az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatának köszönhetően jött létre. A szervezésben nagy segítségemre volt Gaál Vilma, Szamostatárfalva polgármestere. Az ő támogatásával valósulhattak meg koncertek Nagygécen, Szamosangyaloson, Szamosbecsen és Szamostatárfalván.

– Milyen zeneművek csendülnek fel egy-egy koncerten?

– Elsősorban saját szerzeményeimet játszom, amelyekre a klasszikus, dzsessz- és világzenei stílusjegyek jellemzők. Célom, hogy lehetőleg azoknak is örömet szerezzenek, akik életükben először járnak élőzenei előadáson. Úgy gondolom, a művészetnek elsősorban közösségteremtőnek kell lennie, és ezt a célját akkor éri el, ha jó érzést kelt. Nem arról van szó, hogy egy mű ne lehetne drámai vagy szomorú, hiszen annak is megvan az esztétikai értéke, hanem arról, hogy ne egy vélt kulturális elitnek akarjon üzenni az előadó, sokkal inkább közönségbázist próbáljon építeni. A fellépő felelőssége meghozni a közönség kedvét ahhoz, hogy később más művészek koncertjeire is ellátogassanak.

Benda Gábor: Szeretném a határon túlra is eljuttatni Jézus története című művemet.
Fotó: Teknős Miklós

– Legközelebb most vasárnap a fóti Szeplőtelen Fogantatás templomban ad hangversenyt. Erre az alkalomra milyen zongoradarabokkal készül?

– Ezen a koncerten játszom el egészében először a korábban már említett Jézus története című szerzeményemet, tehát mondhatni, ez lesz az ősbemutató. A tételek között evangéliumi narráció fog elhangzani: a történetek rövid összefoglalása. A magam részéről nagyon várom már a hangversenyt, mert az eddigi reakciók a művel kapcsolatban biztatók.

– Noha a mostani helyzetben nehéz fellépéseket tervezni, hol hallhatja ezután a közönség?

November 29-én Répcelakon az evangélikus templomban lesz a következő koncertem. Reménykedve, hogy a 2021-es év nyugodtabb lesz, nagyon szeretném a határon túlra is eljuttatni Jézus története című művemet.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.