Kodolányi Gyula könyve életútösszegzésként olvasható

Fontos gondolatok jelennek meg a politikai pályát elemző, a magyar politikai életet kontextualizálni igyekvő szövegekben is.

A jeles író, költő, műfordító, esszéista és szerkesztő Kodolányi Gyula – akit 2020-ban immár Kossuth-díjjal is kitüntettek – igen személyes hangvételű kötetet jelentetett meg idén. (Annyira friss a könyv, hogy még karanténos interjú is akad benne.) A gyűjtemény ugyanakkor eklektikus is: a személyes életúttól kezdve a politikai szerepvállaláson (a szerző Antall József miniszterelnök főtanácsadója is volt) keresztül egészen az esszéisztikus, vallomásos prózáig az alkotás, műfordítás területén igen sok minden szóba kerül a könyv lapjain.

Ami a személyes életutat illeti: többek között Ágh István kapcsán megejtően szól arról, hogy Kodolányi János unokaöccseként (és Illyés Gyula vejeként) milyen nagy odafigyeléssel kell élnie és alkotnia: „Úgy maradni meg hűen a családi szellemhez – én Kodolányi Jánoséhoz és Illyés Gyuláéhoz, ő Nagy Lászlóéhoz –, hogy semmit, de semmit nem veszünk át az ő nyelvi gesztusaikból, témáikból, attitűdjeikből, mert akkor elkallódunk. Csak egy bizonyosságunk volt: hogy a belső hangra és legsajátabb vonzódásainkra figyelve kell elindulunk a magunk hetyke, de szívszorítóan magányos költői útján. Így kell legyen, mert ez a kozmosz és a gének törvénye. S ehhez majd olykor óriási kanyarodókat teszünk, járatlan mellékösvényeket követünk.” Érvényes és megfontolásra érdemes gondolatok vonulnak végig az esszéken, találó és pontos megállapítások – nem is beszélve a kötet végén olvasható két nagyon fontos interjúról (Elek Tibor és Gróh Gáspár készítették ezeket), amelyekben nem csupán az életút kerül szóba, hanem a művek, a művekhez való viszony, attitűd, és – többek között – az egész shakespeare-i univerzumról annyi érdekes, informatív és mély megállapítást olvashatunk, hogy szakkönyvek tucatjaiból sem többet. (Kodolányi Gyula műfordítói érdemeiről már írtam A létezés hálói című kötete alapján, amelyben amerikai költők verseit ültette át magyarra.)

Jelentős gondolatok jelennek meg a politikai pályát elemző, a magyar politikai életet kontextualizálni igyekvő szövegekben is. Helyszűke miatt csak két nagyon fontos mondatot idézek: „Nos, Antall egyike volt a keveseknek, aki alaptételként tudta, hogy létezik egy láthatatlan magyar közép, amely mélyáramként, búvópatakként átvészelte az elmúlt negyven évet, s annak fel-felbukkanó vízereiből – hogy folytassam a hasonlatot – meríteni lehet kiváló gárdát, amelyből addigra jókora csapat is formálódott köréje egy év alatt”, illetve „Visszatérő gondolata volt, hogy a modern Magyarországon – tehát az első világháború óta – szélsőséges párt, akár jobboldali, akár baloldali, csak idegen megszállók támogatásával tudott kormányra jutni. A szélsőségeket kerüli a többség politikai ösztöne Magyarországon.”

A saját művészete kapcsán is képes újat mondani a szerző – Elek Tibor a mottók használatáról kérdezi, mire Kodolányi Gyula így válaszol: „Tudatában vagyok az elődeimnek és a mestereimnek, és ez engem erősít és boldogít. Nagyon jól érzem magam a hagyományban, akár a magyarra gondolok, akár a nemzetközire. Kézről kézre adjuk tovább az időben a mondatokat, a gondolatokat, és az eredetiségben olyan értelemben nem hiszek, hogy egy művész »fölforgatja az egész világot«. Vannak ilyen látszat-robbanások, de minden új mester esetében felbukkannak aztán a múltból nyert indíttatások. Azt hiszem, attól lesz eredeti egy vers, ha a verset író személyiség más, mint a többi, s ezt nyelvében érzékeltetni tudja. Ettől lesznek mások – akár nagyon mások – a lelki viszonyulások, a mondatok íve, a hajlítások. Egyszeriek vagyunk, s csak ilyen módon újak.”

Kodolányi Gyula életútösszegzésként is olvasható könyve fölöttébb sűrű letéteményese olyan irodalmi és politikai megállapításoknak, melyek azontúl, hogy koherens világot képeznek, lapunk olvasóinak meggyőződésével is sok helyen átfedést mutatnak – éppen ezért mindenkinek igen jó szívvel ajánlom tanulmányozásra.

Kodolányi Gyula: A szavak súlyáról – Esszék és beszélgetések 2012–2020. Nap Kiadó, Budapest, 2020.