A saját művészete kapcsán is képes újat mondani a szerző – Elek Tibor a mottók használatáról kérdezi, mire Kodolányi Gyula így válaszol: „Tudatában vagyok az elődeimnek és a mestereimnek, és ez engem erősít és boldogít. Nagyon jól érzem magam a hagyományban, akár a magyarra gondolok, akár a nemzetközire. Kézről kézre adjuk tovább az időben a mondatokat, a gondolatokat, és az eredetiségben olyan értelemben nem hiszek, hogy egy művész »fölforgatja az egész világot«. Vannak ilyen látszat-robbanások, de minden új mester esetében felbukkannak aztán a múltból nyert indíttatások. Azt hiszem, attól lesz eredeti egy vers, ha a verset író személyiség más, mint a többi, s ezt nyelvében érzékeltetni tudja. Ettől lesznek mások – akár nagyon mások – a lelki viszonyulások, a mondatok íve, a hajlítások. Egyszeriek vagyunk, s csak ilyen módon újak.”
Kodolányi Gyula életútösszegzésként is olvasható könyve fölöttébb sűrű letéteményese olyan irodalmi és politikai megállapításoknak, melyek azontúl, hogy koherens világot képeznek, lapunk olvasóinak meggyőződésével is sok helyen átfedést mutatnak – éppen ezért mindenkinek igen jó szívvel ajánlom tanulmányozásra.
Kodolányi Gyula: A szavak súlyáról – Esszék és beszélgetések 2012–2020. Nap Kiadó, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!