Fő kutatási területe a XX. századi modern magyar irodalom története, ezen belül a határon túli, kisebbségi magyar irodalomé. 14 könyve s mintegy kétezer fontosabb publikációja látott napvilágot. A Kárpát-medencei rendszeres magyar és nemzetközi írótáborok aktív résztvevője, szervezője. Közel négyszáz könyvkritikát és ismertetést írt, a tematikus tanulmánykötetek mellett monográfiát jelentetett meg Bálint Tiborról (1990), Sütő Andrásról (1995), Kányádi Sándorról (2006), s egy lehetséges Tamási Áron-nagymonográfia körvonalazódott a Székely Homérosz (2012) lapjain. Jelentősebb tanulmányokban foglalkozott Szilágyi Domokos, Németh László, Páskándi Géza, Székely János, Illyés Gyula, Kós Károly, Lászlóffy Csaba, Wass Albert, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Czine Mihály, Nagy Gáspár, illetve kortárs szerzők munkásságával. Írásai több mint száz hazai és határon túli folyóiratban, hetilapban, kulturális, tudományos és művészeti szemlében, több mint negyedszáz napilapban, internetes portálon jelentek meg rendszeresen.