A legrosszabb amatőr menedzselés

A magyar pop-rock zenekarok és szólisták külföldi reklámozásának egyik legjelentősebb fóruma a MIDEM (Marché International du Disque et de l'Edition Musicale)-fesztivál volt. Itt időről időre megpróbálkoztak a magyar pártállami, botcsinálta „menedzserek” (bár ezt a szót még tiltották is, ők impresszáriónak mondták) azzal, hogy befuttassanak a nemzetközi porondon egy-egy Magyarországon ismert nevet. A szerencsétlenkedésnek, a hozzá nem értésnek, a pénznélküliségnek és a totális, a szó rossz értelmében vett amatörizmusnak az iskolapéldái voltak ezek az eleve kudarcra ítéltetett próbálkozások. Az ötven évvel ezelőtti történések pedig minden képzeletet alulmúltak.

Késmárky Marika táncdalénekesnő 1975-ben
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Ugyanez a beszámoló reálisan látta a helyzetet: az NKI-nak esélye sem volt labdába rúgni, mert se pénze, se jó minőségű angol nyelvű hanglemezei nem voltak az egyébként is túltelített poppiacon. Az más kérdés, hogy Késmárky Marika önmenedzseléssel rövidesen az akkori NSZK-ban karriert futott be először Pop Edina néven, majd a Dschinghis Khan együttessel, amelyben a másik magyar tag a disszidens Mándoki László volt. Ő, akárcsak Hacki Tamás, rátermettségén kívül kitűnő nyelvtudásának és intelligenciájának, nem pedig az NKI-nak köszönhette, hogy lemezeket tudott megjelentetni 1972-ben Hollandiában és 1974-ben az NSZK-ban.

Ezenkívül a lengyelországi Sopotban rendezett fesztiválon 1972-ben Zalatnay Saroltával képviselték Magyarországot, valamint többedmagával kiküldték a Szovjetunióba is, hogy az ottani elvtársak tanulmányozhassák a magyar előadókat. (Eredetileg magyar zeneszerző–szövegíró páros Szovjetunióba való kiküldetéséről volt szó, hogy ők vizsgálják a szovjet könnyűzenét, miközben elkísérik a Neoton együttest a turnéra. Aztán fordult a kocka, ezért kértek az eredeti terven felül további három magyar zenekart a szovjetek.) Szintén az 1970-es MIDEM-en került előtérbe a SID nevű francia lemeztársaság Máté Péter lemezének elkészítése apropóján, amellyel előzetes megállapodást kötöttek.

Máté Péter és a Főnix együttes 1970-ben
Fotó: Fortepan / UVATERV

Az erről szóló részletes jelentést a minisztériumnak Szász Gábor NKI-alkalmazott írta meg. Az a Szász Gábor, aki egyébként az Omegát tekintette szívügyének, és akinek többek között azt köszönhetjük, hogy az Omega nyugati szereplései elé az esetek többségében nem gördítettek különösebb akadályt a pártállami apparatcsikok.

Ez az egy tényező mindenképpen hiányzott a Kádár-korszak impresszárióinak többségéből: a szív, amely a művészekért és a művészetért dobog.