A Hantaї életműalbum második kötetéből pedig azt is tudjuk, hogy a pliage-ra való áttérés radikális változást hozott az anyagkezelésében. A hajtogatás módszere egy látszólag egyszerű, a műterem padlóján végrehajtott cselekvéssorból állt: kiterítette a vásznat, meggyűrte, hajtogatta, alkalmanként csomókba fogta és azokat zsineggel megkötözte, majd ecsettel egyenletesen felvitt festékréteggel fedte be. Száradás után az anyagot széthajtogatta, kissé megnedvesítette, és kisimította. Majd a kiválasztott alkotásokat vakrámára feszítette. A pliage történetéhez nyolc, egymást követő sorozat tartozik: a Máriás-képek (Mariales), a Catamurons, a Bendők, a Meuns, az Etűdök, az Akvarellek, a Fehérek, valamint a Tabulák. Az eljárás látszólagos egyformasága ellenére a hajtogatás nem valamiféle statikus, változatlan módszer. Sorozatról sorozatra módosult attól függően, hogy milyen méretű volt a hordozó vagy milyen szorosak voltak a csomók, de függött a festék állagától és színétől is. A tárlaton a pliage-korszakból szemügyre vehetjük az 1962-ben készült Pliage és az 1964-es Bendő című alkotást. Míg az Akvarell című munka csaknem húsz évvel később született, amikor áttért az akril festék használatára.
A kiállítás végén érdekes paradoxonra figyelhetünk fel, ugyanis Hantaї 1982-ben, a Tabulák-sorozat befejeztével bejelentette, hogy felhagy a festészettel és kivonul a művészeti világból. Ennek ellenére 1981 és 1997 között elkészítette azt a négy monumentális méretű szitanyomatot, amelynek az Anamorfózis címet adta. A fakéregre hasonlító kompozíciót teljes egészében most először csodálhatja meg a hazai közönség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!