A szürrealista festményektől a monumentális szitanyomatokig

A gyűrésre és hajtogatásra épülő, úgynevezett pliage technika egyik legnagyobb mestereként számon tartott Hantaї Simon életmű-tárlata október közepén nyílt meg az Ybl Budai Kreatív Házban. Noha a tárlat a legújabb járványügyi intézkedések miatt jelenleg nem látogatható, lapunk megtudta, néhány napon belül online elérhetővé válik.

A német-magyar származású francia festőművész, Hantaї Simon (1922–2008) kivételes alkotói munkásságából láthatunk válogatást az Ybl Budai Kreatív Ház legújabb kiállításán. Mint lapunk megtudta, az eredetileg november 15-ig megtekinthető tárlat a járványhelyzet miatt hamarosan a virtuális térbe költözik. A tárlat anyaga, amely főként Makláry Kálmán gyűjteményéből származik, Hantaї néhány, hazánkban eddig még sosem látott festményén keresztül vázolja fel életművének ívét és fordulópontjait.

Hantaї Simon Bián (ma Biatorbágy) született sváb családban, ám 1948 őszén, látva a hazai politikai helyzet radikalizálódását, Párizsban telepedett le. A Képzőművészeti Főiskola növendékeként az itáliai freskófestészet, Csontváry és Bonnard művei, első párizsi éveiben pedig az avantgárd, különösen a szürrealisták, Ernst, Miró és Matta képei hatottak festészetére. Ebből a korszakból valók a tárlaton is megtekinthető A mezők termékenysége és a Festmény című munkái. Aztán az organikus alakzatokat a sötét, fekete-vörös színek és formák váltják fel a vásznakon. Az absztrakt formák az életmű egyik alapkérdését, festészet és szakralitás kapcsolatát feszegetik. Miután 1952 decemberében megismerkedik André Bretonnal, rá egy évre ő nyitja meg első egyéni kiállítását, 1955-ben mégis szakít a szürrealista mozgalom megalapítójával, hogy 1960-ban létrehozza festészetében a pliage-t (gyűrést, hajtogatást).

Berecz Ágnes kurátor a tájékoztatóban kitűnően megfogalmazza: hatvan évvel ezelőtt, párizsi műtermében Hantaї Simon búcsút mondott a festészet hagyományos eszközeinek és módszereinek. Ugyanis ezután következő művészi korszakában már nem festette, hanem a földre kuporodva csomózta és gyűrte, mázolta, majd simította vásznait. A pliage néven ismert módszer a modernizmus festői gyakorlatát a népi mesterségek technikáival ötvözve gondolta újra a nyugati festészet történetét, test és vászon, festék és jel, tapintás és látás viszonyát. Hantaї 1960 és 1982 közötti, gyűrt és hajtogatott festményei is az emlékezetről szólnak: a biai svábkötények mángorolt formáira, a klasszikus festészet duchampi elutasítására, Matisse papírkivágásainak a színformáira, Pollock padlón csurgatott vásznaira emlékeznek. A változó formátumban, anyagokkal és eljárásokkal gyűrt és mázolt vásznak első sorozata a Mária köpönyegéről elnevezett Mariales, amelyeket a művész széltől szélig haladva gyűrt ráncokba. És amelynek egyik darabja több mint négymillió euróért (körülbelül 1,4 milliárd forintért) kelt el 2016-ban. Ez egyébként a második legmagasabb összeg, amit aukción magyar vagy magyar származású művész munkájáért valaha is kifizettek.

A Hantaї életműalbum második kötetéből pedig azt is tudjuk, hogy a pliage-ra való áttérés radikális változást hozott az anyagkezelésében. A hajtogatás módszere egy látszólag egyszerű, a műterem padlóján végrehajtott cselekvéssorból állt: kiterítette a vásznat, meggyűrte, hajtogatta, alkalmanként csomókba fogta és azokat zsineggel megkötözte, majd ecsettel egyenletesen felvitt festékréteggel fedte be. Száradás után az anyagot széthajtogatta, kissé megnedvesítette, és kisimította. Majd a kiválasztott alkotásokat vakrámára feszítette. A pliage történetéhez nyolc, egymást követő sorozat tartozik: a Máriás-képek (Mariales), a Catamurons, a Bendők, a Meuns, az Etűdök, az Akvarellek, a Fehérek, valamint a Tabulák. Az eljárás látszólagos egyformasága ellenére a hajtogatás nem valamiféle statikus, változatlan módszer. Sorozatról sorozatra módosult attól függően, hogy milyen méretű volt a hordozó vagy milyen szorosak voltak a csomók, de függött a festék állagától és színétől is. A tárlaton a pliage-korszakból szemügyre vehetjük az 1962-ben készült Pliage és az 1964-es Bendő című alkotást. Míg az Akvarell című munka csaknem húsz évvel később született, amikor áttért az akril festék használatára.

A kiállítás végén érdekes paradoxonra figyelhetünk fel, ugyanis Hantaї 1982-ben, a Tabulák-sorozat befejeztével bejelentette, hogy felhagy a festészettel és kivonul a művészeti világból. Ennek ellenére 1981 és 1997 között elkészítette azt a négy monumentális méretű szitanyomatot, amelynek az Anamorfózis címet adta. A fakéregre hasonlító kompozíciót teljes egészében most először csodálhatja meg a hazai közönség.