Gazdag Gyula filmje azért érdekes, mert párhuzamot von a kommunista berendezkedés és a kamaszok tehetetlensége között.
A néző ugyanis azt látja, hogy a kamaszok (akiket amatőr szereplők alakítanak játszi könnyedséggel és természetes beleéléssel) is csak folyamatosan beszélnek arról, hogy csinálni kellene valamit, de lusták ahhoz, hogy aztán tényleg cselekvéssé változtassák elképzeléseiket. Kivéve három fiút. Ők végül elmennek kapálni az egyik helyi lakos földjére, akinek nincsen ideje a saját dolgaira, mert a termelőszövetkezetben tölti idejének nagy részét.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=n6kg62wQCKk[/embed]
Gazdag Gyula kíméletlenül kritizálja a tábor pedagógusait is. A lánytáborba átszökdöső fiúk ugyanis nem buknak le, ám azok, akik kapálni mennek, fegyelmi eljárás alá kerülnek, és hazaküldik őket. Nem a kapálás miatt persze, hanem azért, mert elhagyták a tábort. Azt a tábort, ahonnan tényleg csak az nem szökdös el kalandozni egy kicsit, aki még ehhez is lusta. Érdekes dramaturgiai megoldása a filmnek, ahogy a rendező bemutatja a félelem légkörét. Látszólag a táborban senkinek nincsen semmi félnivalója. Persze azért az elhangzik, hogy nem hiányzik a balhé, nehogy valakit ne vegyenek fel az egyetemre. De mégis úgy tűnik, hogy ezek a fiatalok átlátnak a szitán, gondolkodásuk tartalmaz némi kritikus hozzáállást.
Viszont – és itt jön a félelem légkörének pontos érzékeltetése – még azt sem merik megkérdezni a tanároktól, hogy miért nem dolgoznak abban az építőtáborban, ahova azért jöttek, hogy dolgozzanak. Ők ugyanis építeni jöttek a kommunizmust, javítani a nemzetgazdasági mutatókat.
A film eget verő poénja az, hogy ezt még akkor se tehetik meg, ha akarják.
A Sípoló macskakő megtekinthető a Filmio.hu oldalon, a magyar filmek online filmtárában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!