A tétlenségre ítélt nemzedék még a kommunizmust sem építhette

Gazdag Gyula 24 évesen rendezett első nagyjátékfilmje, az 1971-ben készült Sípoló macskakő kíméletlenül és pontosan, az 1970-es évek filmkészítésére sokszor jellemző kompromisszumok nélkül mutatja be, miért nem működik a hazánkra erőltetett kommunizmus. A film megtekinthető a Filmio.hu oldalon, a magyar filmek online filmtárában.

2020. 11. 26. 7:00
Fotó: NFI/Inkey Alice
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Kádár-korszakra jellemző, hogy Gazdag Gyula Sípoló macskakő (1971) című filmjét azonnal betiltották, külföldi vetítését 1979-ig nem engedélyezték. Ám hazánkban, hogy legyen mégis valamiféle demokratikus látszat, 1972-től mégis vetítették, persze azért a mozikban nem ez volt a fő műsorszám. Vélhetően azért változott meg a film bemutatásával kapcsolatos álláspont, mert Gazdag Gyula igencsak valóságos, realisztikus, dokumentum-játékfilmes eszköztárral (bár alaposan elkészített forgatókönyv alapján) megrendezett mozija nem lázít, csak mélységes szomorúsággal mutat rá a kommunista berendezkedés teljes csődjére.

A történet arról szól, hogy egy vidéki építőtáborba a fővárosból temérdek diák érkezik, akik azért jönnek, hogy kukoricát címerezzenek.

A kukoricát azonban még nem lehet címerezni, így munkát nem tudnak adni a diákoknak Gecsőpusztán. A kölykökkel nem merik közölni a hírt, hiszen a kommunizmusban elképzelhetetlen ekkora fejetlenség, ezért kirándulással, sport- és kulturális programokkal próbálják lefoglalni a rendkívüli módon unatkozó kamaszokat.

Ez persze nem igazán sikerül, a fiúk átszöknek a lánytáborba, és nem igazán szívesen vesznek részt a tanárok által kitalált programokon.

Fotó: NFI/Inkey Alice

Gazdag Gyula filmje azért nézhető még ma is, mert

nemcsak a kommunista társadalmi berendezkedés teljes csődjét mutatja be, leginkább azt, hogy még a kiskorú diákok is kinevetik az üres szólamokat sulykoló táborvezetőt, hanem azért, mert bemutatja azt is, hogy a kamaszkor természetes velejárója a lázadás.

A fiúk ugyanis akkor is átszökdösnének a lánytáborba, ha lenne munka, és akkor is „pofákat vágnának”, ha nem üres szólamokkal próbálnák nevelni őket. Mindezt Gazdag Gyula nagyvonalúan érzékelteti a filmjében, amely szinte folyamatosan képes fenntartani a néző figyelmét úgy, hogy igazán nagy fordulatokkal, drámai csúcsponttal nem szolgál, de talán nem is ez volt a szándék.

Az alkotók igyekeznek a feszültséggel teli hétköznapi helyzeteket humorral feloldani, amelynek következtében fiatalok nemzedékei a mai napig nézték és nézik az alkotást.

Gazdag Gyula filmje azért érdekes, mert párhuzamot von a kommunista berendezkedés és a kamaszok tehetetlensége között.

A néző ugyanis azt látja, hogy a kamaszok (akiket amatőr szereplők alakítanak játszi könnyedséggel és természetes beleéléssel) is csak folyamatosan beszélnek arról, hogy csinálni kellene valamit, de lusták ahhoz, hogy aztán tényleg cselekvéssé változtassák elképzelései­ket. Kivéve három fiút. Ők végül elmennek kapálni az egyik helyi lakos földjére, akinek nincsen ideje a saját dolgaira, mert a termelőszövetkezetben tölti idejének nagy részét.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=n6kg62wQCKk[/embed]

Gazdag Gyula kíméletlenül kritizálja a tábor pedagógusait is. A lánytáborba átszökdöső fiúk ugyanis nem buknak le, ám azok, akik kapálni mennek, fegyelmi eljárás alá kerülnek, és hazaküldik őket. Nem a kapálás ­miatt persze, hanem azért, mert elhagyták a tábort. Azt a tábort, ahonnan tényleg csak az nem szökdös el kalandozni egy kicsit, aki még ehhez is lusta. Érdekes dramaturgiai megoldása a filmnek, ahogy a rendező bemutatja a félelem légkörét. Látszólag a táborban senkinek nincsen semmi félnivalója. Persze azért az elhangzik, hogy nem hiányzik a balhé, nehogy valakit ne vegyenek fel az egyetemre. De mégis úgy tűnik, hogy ezek a fiatalok átlátnak a szitán, gondolkodásuk tartalmaz némi kritikus hozzáállást.

Viszont – és itt jön a félelem légkörének pontos érzékeltetése – még azt sem merik megkérdezni a tanároktól, hogy ­miért nem dolgoznak abban az építőtáborban, ahova azért jöttek, hogy dolgozzanak. Ők ugyanis építeni jöttek a kommunizmust, javítani a nemzetgazdasági mutatókat.

 

A film eget verő poén­ja az, hogy ezt még akkor se tehetik meg, ha akarják.

A Sípoló macskakő megtekinthető a Filmio.hu oldalon, a magyar filmek online filmtárában.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.