Kipróbáltuk a most indult Filmiót

Nagyjából egy kézműves sör áráért (890 forintért) vehetünk havi előfizetést a Filmióra, a Nemzeti Filmintézet streamingszolgáltatására. A felületen több mint háromszáz magyar filmet nézhetünk meg, klasszikusokat és 2000 után készült filmeket egyaránt. Mivel a Filmio havi előfizetéssel működik, akárhányszor megnézhetünk akárhány filmet, és ez azért jó, mert kiváló kép- és hangminőségben láthatjuk a nagy klasszikusokat, végre nem kell letöltögetnünk rossz felbontású változatokat torrent oldalakról – amúgy illegálisan. Az újakat is láthatjuk, a tartalom pedig – azt ígérték – folyamatosan bővül. Az időzítés nem lehetett volna jobb, hisz a mozitermek üresen konganak, csak pár pattogatott kukorica árválkodik a székek alatt, mint egy Pilinszky-versben.

Csak ne a spambe érkezzen

Viszonylag könnyen lehet regisztrálni a Filmio oldalán, pár percnél nem tart tovább, ám ha egy-két perc elteltével sem érkezik meg a visszaigazoló e-mail, akkor nézzük meg a spammappánkat, mert a miénk oda érkezett – a jelszó-emlékeztető is. Azt sem árt tudni, hogy a jelszó megadásakor lehet – sőt kell is – ékezetes betűket használni, úgyhogy magyarosan is szabadjára engedhetjük a képzeletünket. Ám a filmes tartalomhoz csak akkor férünk hozzá, ha rendeztük a havi díjat, amit egyszerű bankkártyás fizetéssel meg is tehetünk. Ha megjártuk ezt a kezdeti, könnyű kálváriát, akkor végre megérkezünk a filmek Senki szigetére – de nem a rossz, hanem amolyan jó­kais értelemben, szóval egy kis magyar filmparadicsomba.

80 huszár? Az valami történelmi film?

A filmekre műfajok alapján kereshetünk rá – például dokumentumfilmek, életrajzi film, dráma, némafilm és akár reklámok is –, bár sok kategória még nem dob fel semmilyen filmet, így például a rövidfilmszekcióban egyetlenegy filmet sem találtunk, némafilmnél is csak egyet, A toloncot (1914). A filmekről rövid cselekményleírást és egyéb lényeges információkat (rendező, szereplők) olvashatunk magyarul és angolul. Filmklasszikusok és 2000 utáni filmek közt böngészgethetünk, a Filmio belső felülete elég puritán, amivel nincs is baj, mert az oldalt nem indítják streamszolgáltatói szépségversenyen, ám javítanivalók még akadnak rajta. Feltételezve, hogy volt elég idejük hozzá, megle­pően kevés film van jól felcímkézve, a műfaji keresés sem kínál fel oly sok filmet, mint amennyi fent van a felületen. Ha például történelmi filmre keresünk rá, akkor az oldal felajánlja a Szirmok, virágok, koszorúk, a Vadkanvadászat, A tanítványok, A kőszívű ember fiai, az Egri csillagok (hurrá!), a Saul fia, a Szürke senkik, az Anyám és más futóbolondok a családból, A király halála meg az 1945 című filmet (a Kincsem hála istennek a kalandfilmszekcióban található, lévén semmi köze a magyar történelemhez.) Noha a 80 huszárt is megtaláljuk a kínálatban – ha rákeresünk –, nem találunk rá, ha a történelmi filmekre szűrünk, és vannak még ehhez hasonló hiányosságok.

Szindbád szép, sárga tyúkhúslevese

Viszont – és ez az egésznek a lényege – a kép- és hangminőség nagyon jó, eddig egyszer sem volt okunk panaszra, akárhány filmbe néztünk bele, akadozást sem tapasztaltunk. Meg mondani sem kell, hogy milyen jó érzés Huszárik Zoltán Szindbádját ilyen szép színekben látni, főleg azt a jelenetet, amikor Latinovits Zoltán szürcsölgeti a szép, sárga tyúkhúslevest – ezért talán már megérte. A kalózváltozatok minőségével össze sem lehet hasonlítani a feltöltött filmek minőségét, ezért ha moziba nem is járhatunk, a Filmio elég jól kárpótol az élményért.