Azt hiszem, ezt a lemezt (vájt fülű szakértőkön kívül persze) azok fogják igazán értékelni, akik részeltettek már abban a csudában, hogy baráti tábortűz mellett hallhatták fölszabadult asszonyok énekét. Netán együtt is énekeltek velük.
A Dalinda lemeze pontosan ezt a közvetlen, egyszerre dévaj, kacér, kitárulkozó, kacsingatós, egyben mélységesen sodró, drámai érzést hordozza – az Átjárók cím minden értelemben pontos.
Hisz van itt örök búcsúzástól mindennapi keserveken át a fölszabadult ereszdelahajamig minden.
Van valami mélységesen, zsigerileg erotikus abban, hogy három csodálatos hölgy csodálatos hanggal olyanokat énekel, hogy: „Három liter pálinka / Egy asszonynak micsoda / Tíz liter kell melléje / Mégsem szédül meg tőle”.
Teremtett világtól elidegenedett, genderbizarrságoktól gyötrött korunkban minden asszonynak és férfinak nagy szüksége van ilyen egészséges impulzusokra – egynéhány dal beillik társkeresési és párválasztási praktikának is, ha figyelmesen hallgatjuk; legalábbis jóval alkalmasabbak e szerepre, mint a sok kényszeres bulvármarhaság. Ilyen értelemben bátran mondhatjuk az idei év – ahogy a mainstream mondja – legszexibb lemezének is a Dalindáét.
Azon pedig metafizikai értelemben is el lehet töprengeni, mit jelentenek pontosan az albumkezdő nóta, a minden jókívánságával erősen ránk férő Újesztendő sorai: „Alsó kék ég, felső kék ég, dicsérd Uradat / Urad, áldjad menny, föld, tenger, Te megtartódat!”.
Dalinda: Átjárók. Fonó Budai Zeneház, 2020, Budapest.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!