Szól a hangszer, száll a hang, eltűnnek a különbségek

– Néhány dalt idén is rögzítettem, és leforgattunk egy klipet a Ne hidd azt! című dalomhoz, ami igazán formabontóra sikerült – nyilatkozta lapunknak Dóka Attila dalszerző, gitáros-énekes. A zenésszel egyebek mellett megzenésített versekről, a fogyatékossággal élőkkel közösen előadott színházi produkcióról, az elmaradt szerzői estjéről, valamint arról is beszélgettünk, miként hatott rá a járványhelyzet.

"A koronavírus alapvetően a színpadi szerepléseket törölte el, az alkotási folyamatot viszont szerencsére nem." Fotó: Teknős Miklós

– A zenéhez rengeteg szálon kötődik, amellett hogy folyamatosan dalokat ír saját részre és előadóknak, költeményeket zenésít meg, hangoskönyvekhez ír zenét, jelenleg a virtuális térben ad koncerteket és egy kulturális műsort is vezet Dóka Attila. Hogyan fér meg mindez egymás mellett, és melyik szerepben érzi magát a legjobban?

– Mindegyik feladat nagyon kedves a szívemnek, mindegyikben van valami, amit különösen szeretek. A hangoskönyvekhez írt zenék például kimozdítottak a komfortzónámból, hiszen ott az adott mű nagyban meghatározza a mozgásteret, míg a versek megzenésítése ahhoz hasonló, mint amikor a saját szövegeimhez írok zenét. Hatalmas élmény, amikor a csodálatos mondatokat hirtelen dallamba ágyazza az ember.

Hiszem, hogy ha egy versmegzenésítés jól sikerül, akkor az eredeti költemény egy olyan olvasatát is megmutathatjuk, amely addig talán rejtve maradt.

A műsorvezetés nemrég jött az életembe. Meggyőzött a műsor koncepciója, hiszen minden alkalommal előadunk egy közös produkciót az aktuális vendégemmel. Az online koncertezés pedig a hagyományos koncerteket helyettesíti, jelenleg ez az egyetlen módja, hogy a közönséghez eljuthassanak a dalok. Fura belegondolni, hogy ha nem lenne közösségi média, vajon miként lenne mindez megoldható.

– Nyugatos és kortárs költők ver­seit is megzenésítette már. Mely szempontok alapján választja ki a költeményeket?

– Alapvetően azokat a verseket tudom megénekelni, amelyek hatással vannak rám, amelyek olvasása során kialakul bennem egy hangulat, amihez adekvát dallamot tudok komponálni. Szerencsére úgy hozta az élet, hogy több kortárs költő munkáját megismerhettem, ugyanakkor a klasszikus magyar irodalom egy igazi aranybánya, ahova mindig vissza lehet nyúlni. Persze az is számít, hogy az adott költemény – a megzenésítés szempontjából – formailag megfeleljen: fontos a viszonylag állandó szótagszám és természetesen a rímelő sorvégek.

– Társadalmi érzékenysége, felelősségvállalása példaértékű: tavaly egy integrált színházi produkciót mutatott be a Bethlen Téri Színházban fogyatékossággal élő emberekkel közösen. Miként vonta be őket az előadásba?

– Már tíz éve dolgozom együtt fogyatékossággal élő emberekkel: szerveztem műsort ép és fogyatékossággal élő sportolókkal, írtam zenét látássérültek által készített hangoskönyvhöz, 2017-től pedig a Mozdulj! Közhasznú Egyesülettel működöm együtt.

Összeállítottunk egy olyan darabot, amelyben a próza, a zene és a tánc egyaránt helyet kapott, és amelyben a fogyatékosággal élők és épek közötti falat elkezdhettük közösen lebontani.

A színpadon ugyanis eltűnnek a különbségek, a közönség csak azt hallja, milyen átéléssel játszunk, hogyan szól a hangszer, hogyan száll a hang. Az egyszerű történetnek, amit erre az alkalomra írtam, súlya volt, és ezt mind tudtuk. Azok is, akik fent voltak a színpadon, és azok is, akik láttak, hallottak bennünket. Nagyon megindító élmény volt, sokan meghatódtak. Én pedig boldog voltam, hogy viszonozhattam azt a kedvességet, szeretetet, amit ettől a közösségtől kaptam az első perctől kezdve. Külön öröm, hogy azóta több vidéki helyszínre is kaptunk meghívást, de a járvány miatt sajnos minden előadás elmaradt.

Dóka Attila: „A koronavírus alapvetően a színpadi szerepléseket törölte el, az alkotási folyamatot viszont szerencsére nem.”
Fotó: Teknős Miklós

– Ugyancsak a pandémia miatt maradt el november 26-án a szerzői estje a Bethlen Téri Színházban. Milyen műsorral készült?

– A koronavírus alapvetően a színpadi szerepléseket törölte el, az alkotási folyamatot viszont szerencsére nem. A rendezvénytilalom miatt arra kényszerültem, hogy olyan megoldásokkal álljak elő, amelyeket egyedül tudok megvalósítani, és ez sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam. Nem volt mellettem sem technikus, sem szervező, sem zenésztársak. Egyszemélyes zenekar és hangosító lettem. Az elmúlt hónapok során mindent megtanultam, ami egy kilencvenperces önálló esthez szükséges. Ennek a romboló-építő kényszeridőszaknak a gyümölcsét szerettem volna színpadra vinni novemberben, de ez már nem valósulhatott meg. Aztán abban reménykedtem, decemberben megtarthatom az estet, azonban ez most sem lehetséges, hiszen a pandémia időszakának még nincs vége.

– DAA – Dóka Attila Akusztik címmel jelent meg első önálló nagylemeze két évvel ezelőtt. Dolgozik új albumon, zenei projekten?

– A járványhelyzet úgy hatott rám, mint egy önismereti tréning.

Az online koncertjeim során kialakult egy eddigiektől kissé eltérő műsor. Bőven volt alkalmam kísérletezni és olyan módon előadni a dalokat, ami minden szempontból a leginkább nekem tetsző. Az akusztikus koncertek mellett újra előkerült az elektromos gitár és vele együtt egy új hangzás, amit mindenképpen szeretnék a nyitás utáni időkben is használni. Persze nagyon sok jó projektünk valósult meg a múlt évben, melyeket idén szívesen továbbvittünk volna, ám az élet máshogyan akarta. Tervben van egy hagyományos zenekari lemez, de a tavaly elindított, szimfonikus hangszerekkel vegyített, fú­ziós koncertek is nagyon tetszettek. Néhány dalt idén is rögzítettem, és leforgattunk egy klipet a Ne hidd azt! című dalomhoz, ami igazán formabontóra sikerült; Klajkó Szandra tánca teszi teljessé a mondanivalóját.

– Az ünnepekre készült saját dallal?

– Ez az időszak számomra a nyugalmat hozza el. Nagyon más az idei karácsony, mint amit idáig megszoktunk. Úgy tervezem, ez idő alatt is zenélek majd online. Sok dalom van készülőben, és biztosan hallható lesz tőlem még ebben az évben egy-két újdonság.