– A zenéhez rengeteg szálon kötődik, amellett hogy folyamatosan dalokat ír saját részre és előadóknak, költeményeket zenésít meg, hangoskönyvekhez ír zenét, jelenleg a virtuális térben ad koncerteket és egy kulturális műsort is vezet Dóka Attila. Hogyan fér meg mindez egymás mellett, és melyik szerepben érzi magát a legjobban?
– Mindegyik feladat nagyon kedves a szívemnek, mindegyikben van valami, amit különösen szeretek. A hangoskönyvekhez írt zenék például kimozdítottak a komfortzónámból, hiszen ott az adott mű nagyban meghatározza a mozgásteret, míg a versek megzenésítése ahhoz hasonló, mint amikor a saját szövegeimhez írok zenét. Hatalmas élmény, amikor a csodálatos mondatokat hirtelen dallamba ágyazza az ember.
Hiszem, hogy ha egy versmegzenésítés jól sikerül, akkor az eredeti költemény egy olyan olvasatát is megmutathatjuk, amely addig talán rejtve maradt.
A műsorvezetés nemrég jött az életembe. Meggyőzött a műsor koncepciója, hiszen minden alkalommal előadunk egy közös produkciót az aktuális vendégemmel. Az online koncertezés pedig a hagyományos koncerteket helyettesíti, jelenleg ez az egyetlen módja, hogy a közönséghez eljuthassanak a dalok. Fura belegondolni, hogy ha nem lenne közösségi média, vajon miként lenne mindez megoldható.
– Nyugatos és kortárs költők verseit is megzenésítette már. Mely szempontok alapján választja ki a költeményeket?
– Alapvetően azokat a verseket tudom megénekelni, amelyek hatással vannak rám, amelyek olvasása során kialakul bennem egy hangulat, amihez adekvát dallamot tudok komponálni. Szerencsére úgy hozta az élet, hogy több kortárs költő munkáját megismerhettem, ugyanakkor a klasszikus magyar irodalom egy igazi aranybánya, ahova mindig vissza lehet nyúlni. Persze az is számít, hogy az adott költemény – a megzenésítés szempontjából – formailag megfeleljen: fontos a viszonylag állandó szótagszám és természetesen a rímelő sorvégek.
– Társadalmi érzékenysége, felelősségvállalása példaértékű: tavaly egy integrált színházi produkciót mutatott be a Bethlen Téri Színházban fogyatékossággal élő emberekkel közösen. Miként vonta be őket az előadásba?
– Már tíz éve dolgozom együtt fogyatékossággal élő emberekkel: szerveztem műsort ép és fogyatékossággal élő sportolókkal, írtam zenét látássérültek által készített hangoskönyvhöz, 2017-től pedig a Mozdulj! Közhasznú Egyesülettel működöm együtt.
Összeállítottunk egy olyan darabot, amelyben a próza, a zene és a tánc egyaránt helyet kapott, és amelyben a fogyatékosággal élők és épek közötti falat elkezdhettük közösen lebontani.