Komor világot vázol föl Petőcz András idén egy kötetben megjelent Idegenek-trilógiájában, egy minden határában föloldott, apokaliptikus Európát egy nyomasztó közeljövőből. Más az elbeszélői hangnem, de a hangulat hasonlóan nyomasztó, mint Orwell 1984-ében. De még szorosabban idekívánkozik J. M. Coetzee-től A barbárokra várva, Michel Houellebecqtől a Behódolás vagy akár Albert Camus szétesett, meghasonlott és dermesztően reális világa.
Egy nyolcéves kislány meséli el történetét öregkoráig. A gyermekszereplő perspektívájából különösen kegyetlen a miliő, ahol az okokat ugyanúgy nem értjük, ahogy a gyermek, sosem derül ki, tulajdonképpen ki az ellenség, ki harcol kivel, milyen országokban is járunk, csak katonák vannak, meg barbárok, meg áldozatok, meg minden méltóság elfeledése a puszta túlélésért.
„Tudod, mi az, hogy törvény, kislány? Az a törvény, amit mindenkinek be kell tartania. Ezekre azért van szükség, mert így tudjuk azonosítani az állampolgárokat. A biometrikus azonosítók segítségével biztosak lehetünk abban, hogy ez az igazolvány garantáltan a tiéd, azt más nem tudja használni, hamisítani sem lehet. Az ilyen új igazolványokkal a rossz szándékú embereket, a bűnözőket sokkal könnyebb lesz kiszűrni, ellenőrizni, ezáltal a mi életünk lesz biztonságosabb, nyugodtabb. Akinek nincs semmi takargatnivalója, annak az ilyesmitől nem kell félnie. A kedves nő, miközben beszél, már meg is teszi az előkészületeket.
– Gyere ide, kislány, add a jobb kezed, az ujjaidat tedd rá erre a gépre, úgy, a hüvelykujjat is, rendben, nem mozgatjuk a kezünket, mozdulatlanok maradunk egy pillanatra, vigyázat, figyelem, most, erősen nyomd rá az ujjaid, úgy, nagyon jó, készen is vagyunk! Aztán egy kamerába kell belenéznem.
– Nagyra nyitod a szemed, jól van, kislány, úgy, nem pislogsz, most, kész! – mondja a kedves nő, és láthatóan boldog.
– Tudod, kislányom, ez még nekünk is új, most tanuljuk. Látod, itt vannak a képernyőn az ujjlenyomataid, itt pedig a szembogarad íriszének a lenyomata, nézd, milyen szép! Ezeket számítógépre visszük, aztán mintegy láthatatlanul belehelyezzük az útleveledbe. Ha majd elutazol egyszer, bármerre jársz is a világban, ezzel azonosítani tudnak.”