Nincs még egy olyan nemzet a kontinensen, amely történelmileg jobban rá lenne utalva egy közös Európára, mint Magyarország. Egy ország, amely rengeteg polgárát vesztette el a harcokban, világégésekben, és amelynek még ennél is többen rekedtek kívül a saját határain. A brassóiak, pozsonyiak, felvidékiek, a vajdaságiak és székelyek csak az EU-ban élhetik meg kulturálisan a magyarságukat – kezdi Leslie Mandoki a 888-on megjelent publicisztikáját.
A magyar származású zenész szerint a vasfüggöny helyén új politikai törésvonal épült.
„S honnan az értetlenség? Nyugaton ma olyan második-harmadik generációs politikai döntéshozók és mediális véleményformálók ülnek vezető pozíciókban, akik nem kiharcolták, hanem örökölték a szabadságukat. Ezzel szemben a keleti blokk egykori országainak vezetői maguk vívták ki a jogállamiság lehetőségét. A vasfüggönyön innen évtizedeken keresztül tabu volt a nemzeti hovatartozás definiálása, megélése. A szovjet elnyomás által hazánkra kényszerített internacionálé létezett csak Hanoitól Havannáig, abban az úgynevezett második világban. Így a magyar lélekben természetes az idegenkedés a rendszertől, amiben egy távoli fővárosból mondták meg, mi a jó és rossz, a jogállamiság helyett a szubjektivitás vezérelt, s a cenzúra és a határzár volt a természetes” – írja a zenész.
Leslie Mandoki szerint a Lehman Brothers bedőlésével szimbolizált pénzügyi világválság nyilvánvalóvá tette, hogy a kapitalizmusnak a szocializmus felett aratott győzelmét követően kialakult kapzsi mámor hová vezet: a kaszinókapitalizmushoz.
Magyarország azonban más választ adott a világgazdasági krízisre: munkaközpontú társadalmat, a szociális piacgazdasághoz való visszatérést, ökotudatos fejlődést. Ez természetesen szemben áll a kaszinókapitalizmussal, ahol a pénz gyorsabban termel pénzt, mint a tisztes munka – mondja a zeneszerző.
