Maximalista magával és a rábízott fiatalokkal

A verset nem szabad erőltetni, akkor kell beszélni, amikor mondanivalód van, a költészet nem szereti a locsogást. Felfokozott érzelmi állapotot igényel, elszakadást a világtól, afféle lebegésszerű élményt. A legtöbb versemet a természet indítja el bennem, vagy a férfi közelsége – év végi beszélgetés Varga Melinda költővel, szerkesztővel.

Varga Melinda költő, szerkesztő Fotó: Szentes Zágon

– Az Irodalmi Jelen és az erdélyi Előretolt Helyőrség szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tanára, sok fiatallal foglalkozik. Az idén tudtommal három kötete jelent meg, jövőre már előkészületben egy következő. Mikor van ideje verset írni?

– Az idővel elég rossz a viszonyom. Hangulatember vagyok, és a rossz hangulat bizony az idő malmára hajtja a vizet. Búvalbélelten nem tudok hatékonyan dolgozni, a fércmunkát meg nem szeretem. A végletek embere vagyok, igyekszem magamból és a rám bízott fiatalokból is kihozni a maximumot. Ezt a munkát nyugodtan, kiegyensúlyozottan érdemes művelni. A depressziósabb napokat a természettel szoktam gyógyítani, nagyon rákaptam a kinti kocogásra, sétára. Ha esik az eső, szobabiciklizem, bevásárolok, házimunkát végzek, számlákat intézek, teljesen mindennapi feladatokat, mert a költő is szokott földi dolgokkal foglalkozni. A verset nem szabad erőltetni, akkor kell beszélni, amikor mondanivalód van, a költészet nem szereti a locsogást. Felfokozott érzelmi állapotot igényel, elszakadást a világtól, afféle lebegésszerű élményt. A legtöbb versemet a természet indítja el bennem, vagy a férfi közelsége. Bár három kötetem jelent meg idén, nem egy év alatt írtam őket. Nem vagyok ennyire termékeny, sajnos. 2017-ben jelent meg a Sem a férfiban, sem a tájban (Irodalmi Jelen Könyvek–Kalligram) című könyvem, ezt hároméves csend követte, idén decemberben jött ki a nyomdából A Pacsirta és a Sas utca sarkán (Előretolt Helyőrség Íróakadémia).

A fásult kebelnek nincs költészete (Irodalmi Jelen Könyvek) című kötetem pedig verses tudósításokat és néhány alkalmi verset tartalmaz, amelyek 2016–2018 között íródtak. Az utólagos munkafolyamat, a csiszolás történt csak idén. Márciusban hagyta el a nyomdát, csak a pandémia nem adott alkalmat arra, hogy eljussak vele Székelyföldre. Budapesten, az Írók Boltjában Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regényével párban mutattuk be online.

Varga Melinda költő, szerkesztő
Fotó: Szentes Zágon

A Kifordított ég (Irodalmi Jelen Könyvek) című kötetem pedig egy elektronikus könyv, ingyen letölthető az IJ oldaláról, elsősorban a fiataloknak szól, akik szeretnek kütyün olvasni. Válogatáskötet, sok benne a szerelmes vers.

Jövőre jön ki A tizenkét kagyló című kötetem az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában, ez azokat a férfiakat fogja érdekelni, akik meg akarják érteni a nőket, és azokat a nőket, akik már értik a férfiakat.

– El nem tudom képzelni, naponta hány irodalmi alkotás fut be, amiket szerkesztőként gondoznia, értékelnie kell, döntést kell hoznia róluk. Milyen nehézségek adódnak az ilyen jellegű munkában?

– A nem túl jó, de annál ambiciózusabb költők hatalmas hübriszével adódik a legtöbb nehézség.

– Sokszor beszélgettünk arról, hogy mennyire szeret fiatalokkal foglalkozni, fontos, hogy segítse és támogassa őket. A költészet trendi pályázat díjátadó ünnepsége ősszel volt, s mintegy 300 pályamunkát dolgozott fel az Irodalmi Jelen. Ez nagyon nagy szám…

– Igen, valóban temérdek anyag érkezett be a pályázatunkra, és nagyon sok volt a kiemelkedő alkotás. Éppen ezért hat megosztott első díjat és különdíjakat osztott ki Böszörményi Zoltán, az erős mezőny miatt így volt indokolt. A pályázati anyagokból e-book kiadvány lesz hamarosan, épp a napokban érkezett be a könyv korrektúrája. Az IJ debütrovatában sok fiatal szerzőt publikálunk, 2013-ban indította újra a főszerkesztőnk az én javaslatomra, és tudni kell a rovatról, hogy régen, az Irodalmi Jelen megalakulásakor Orbán János Dénes vezette. Én is ott publikáltam először. Hosszú, patinás múltra néz vissza.

Szeretek fiatalokkal dolgozni, felfedezni, hogyan gondolkodik egy mai tizen-huszonéves, mi érdekli, mi készteti lázadásra. Az Előretolt Helyőrségnek is van fiatalokkal foglalkozó rovata, a Léghajó. Muszka Sándor kollégámmal szoktuk az ifjúság verseit és prózáit szerkeszteni, ami nagyon produktív, nem veszünk össze semmin, egy húrra jár az agyunk, amit egyikünk nem vesz észre, kiszűri a másik. Ha netán tévedtünk volna, azt Sántha Attila egész biztos, hogy kiszúrja.

Az Íróakadémián öt diákkal dolgozom, Demeter Arnolddal, Drávucz Zsolttal, Ilyés Krisztinkával, Kovács Újszászy Péterrel és Szabó Fannival, de több más diákkal is kapcsolatban vagyok. Ha bármelyiküknek sikerélménye van, úgy örülök, mint a sajátomnak. Szabó Fanninak nemrég megjelent a Paraszomnia című első kötete, roppant büszke vagyok rá. Zsoltnak, Krisztinkának és Péternek is készen van a debütkézirata. Jó folyóiratokban publikálnak rendszeresen, nevük van már mindnégyüknek. Demeter Arnold a legfiatalabb, ő elsőéves, de ahogy elnézem, nem kell sokat várni arra, hogy berobbanjon az irodalomba. Félelmetesen tehetséges, pontos, nagy az akaratereje és munkabírása, és ami a legfontosabb, van benne szakmai alázat.

– Az Íróakadémián hogyan fogalmazza meg a diákjainak, hogy mitől jó egy vers vagy akár próza?

– Erre nincs általános recept, mástól jó egy-egy szöveg. Őszintén, kertelés nélkül szoktam fogalmazni, ha valami rossz, megmondom, és továbblépünk rajta. De nem erőltetek semmit rájuk. Azért vagyok az oktatójuk, hogy az egyéni hangjuk megtalálásában segítsek. Ez nem kis kihívás.

– Ön szerint mennyire kell eladhatónak lennie egy versnek?

– A jó vers eladható is. Az más kérdés, hogyan jut el az olvasóhoz, a valódi olvasóra gondolok itt, nem a költőkollégára. Már rég el kellett volna felejteni a nagyvárosok könyvesboltjait és kávéházait, és kimenni a vidéki művelődési házakba, az eldugott roma településekre, a szórványmagyar falvakba, a templomokba és más közösségi házakba, irodalmat, művészetet vinni az egyszerű emberhez. Ha lejár a járvány, ezt szeretném megvalósítani. Összefogni néhány kollégával, és járni a történelmi Magyarországot.

– A legtöbb tollforgató több műfajban is kipróbálja magát. Ön, úgy tűnik, nagyon hűséges a vershez. Miért?

– Most éppen hűtlen lettem hozzá, ugyanis egy meseregényen dolgozom. De nekem mindig is a vers fogja jelenteni az irodalom nagyasszonyát.