– Az idővel elég rossz a viszonyom. Hangulatember vagyok, és a rossz hangulat bizony az idő malmára hajtja a vizet. Búvalbélelten nem tudok hatékonyan dolgozni, a fércmunkát meg nem szeretem. A végletek embere vagyok, igyekszem magamból és a rám bízott fiatalokból is kihozni a maximumot. Ezt a munkát nyugodtan, kiegyensúlyozottan érdemes művelni. A depressziósabb napokat a természettel szoktam gyógyítani, nagyon rákaptam a kinti kocogásra, sétára. Ha esik az eső, szobabiciklizem, bevásárolok, házimunkát végzek, számlákat intézek, teljesen mindennapi feladatokat, mert a költő is szokott földi dolgokkal foglalkozni. A verset nem szabad erőltetni, akkor kell beszélni, amikor mondanivalód van, a költészet nem szereti a locsogást. Felfokozott érzelmi állapotot igényel, elszakadást a világtól, afféle lebegésszerű élményt. A legtöbb versemet a természet indítja el bennem, vagy a férfi közelsége. Bár három kötetem jelent meg idén, nem egy év alatt írtam őket. Nem vagyok ennyire termékeny, sajnos. 2017-ben jelent meg a Sem a férfiban, sem a tájban (Irodalmi Jelen Könyvek–Kalligram) című könyvem, ezt hároméves csend követte, idén decemberben jött ki a nyomdából A Pacsirta és a Sas utca sarkán (Előretolt Helyőrség Íróakadémia).
