Mindemellett a sorok között jelen van egy olyan megkapó, meg- és elragadó jelenség, amely már a szerző egyik korábbi regényében, a Regálban is szervező erőként működött, s amelyet jobb szó híján itt most úgy nevezek: transzcendens immanencia. Értem ezalatt azt, hogy egyrészt az egész szöveg erősen személyes, miáltal az olvasó érzi, mennyire „benne van”, mennyire jelen van a szerző, s ettől még hitelesebbnek fogadja el a történetet és mindazt, amit a történet indukál; másfelől Böszörményi mégis kívülről és bizonyos értelemben fölülről tudja láttatni a történéseket, amely egy másik megközelítésből erősíti a hitelességet. Meglátásom szerint ez a transzcendens immanencia óriási erénye Böszörményi Zoltán elbeszélőtechnikájának.
Bármennyire is olvasmányos a regény, mégsem mehetünk el szó nélkül a filozófiai vonulata és az irodalomelméleti, irodalom- és kultúrtörténeti vonatkozásai mellett.
A magam részéről úgy vélem, a jó irodalom mindig releváns bölcseleti szempontból, márpedig a Darabokra tépve ilyen értelemben is erős. Hogy csak pár nevet említsek, akiket regényében a szerző megidéz: Marcus Aurelius, Voltaire, Nietzsche, Wittgenstein, Hamvas Béla vagy éppen Marx; Dante, Shakespeare, Heinrich von Kleist, Kazuo Ishiguro, Houellebecq – és mindezen gondolkodókon és alkotókon mintegy átszűrve végső soron egy Böszörményi-ars poetica és -hitvallás körvonalazódik. Márpedig a szellemi elődökre és vitapartnerekre hivatkozva lépcsőfokról lépcsőfokra fölépíteni saját eszmerendszerünket, megküzdve minden egyes gondolatért és igazságért olyan attitűd, amelyet a fogyasztói társadalom lassan végképp bedarál.
Természetesen nagyon fontos a regény Trianon-szála. Böszörményi mind társadalmi, mind történelmi és filozófiai értelemben világ-kontextusba helyezi a magyarság legnagyobb, legfájdalmasabb tragédiáját, s ha egyértelműen uralja is ezt a kontextust a hazáját rajongásig szerető, nemzeti érzelmű magyar értelmiség nézőpontja, azért egy sokkal árnyaltabb perspektíva bontakozik ki a regény lapjain, mint amilyenekkel a legtöbb esetben találkozhatunk.
Ennek a széles perspektívának az oka vélhetően az, hogy Böszörményi Zoltán nemcsak az anyaországi és az elcsatolt területeken élő magyarság, hanem a nyugati magyar emigráció (és egyáltalán: a nyugati emberek) gondolatvilágát és világlátását is kiválóan ismeri.
Azonban nemcsak Trianon kap hangsúlyt a könyvben, hanem a történelem utóbbi évszázadainak egyéb meghatározó eseményei sem maradnak ki. A szerző beleszövi a történetbe a kommunista idők emlékét éppen úgy, ahogy a jelenkor köztörténetét, s a figyelmes olvasó még a szomorú, aggasztó párhuzamokat is fölfedezni véli a mindenféle múltbeli diktatúrák és a jelen furcsa-alattomos fogyasztói kényszerei között.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!