Átfogó tanulmányt készített a kulturális és kreatív szektorról az EY az európai közös jogkezelők szervezete, a GESAC megbízásából. A tanulmány három részre tagolódik: bemutatja, hogy a szektor az európai gazdaság egyik motorja volt 2019-ig; részletezi a Covid–19-járvány hatását; végül javaslatokat fogalmaz meg a szektor újraindítására. A tanulmány fő üzenete az, hogy a kulturális és kreatív szektor nem csupán egy a sok, segítségre váró iparág között, hanem kulcsszerepet kell játszania Európa talpra állásában.
A tanulmány többször kitér Kelet-Közép-Európa sajátosságaira. Megjegyzik, hogy miközben az öt legnagyobb piac, vagyis Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Nagy-Britannia volt felelős a szektor teljes forgalmának 69 százalékáért, aközben a legnagyobb növekedést éppen a kelet-közép-európai régió mutatta fel a 2020 előtti időszakban. A járvány hatására viszont éppen itt volt a legnagyobb visszaesés is: a régió különböző országaiban 36–44 százalék között. Ennek az egyik oka az, hogy itt a CCI-szektoron belül az európai átlagnál nagyobb súlyt képviselnek a leginkább érintett előadó-művészetek. Magyarországon például ez a szektor 10 százalékát adja, szemben az összeurópai 4 százalékkal.
A tanulmány szerint a talpra álláshoz három nagy kihívást kell megoldania az európai kulturális és kreatív szektornak, a különböző szintű politikai döntéshozók segítségével. Az első a finanszírozás. Az EY szakértői itt a következő javaslatokat teszik: a különböző helyreállítási alapok megfelelő részét (az EU-s szinten például 2 százalékot) fordítsák a CCI-szektorra; hitelgaranciával segítsék, hogy a cégek megfelelő mennyiségű hitelhez juthassanak; támogassák a kulturális infrastruktúra fejlesztését (beleértve a digitális területet is); támogassák az országok és a szektorok közötti együttműködéseket; dolgozzanak ki szektorspecifikus biztosítási formákat, amik a korlátozások rövid és hosszú távú hatásait enyhítik; a különböző szintű munkaerő-támogatási programok kidolgozásában figyeljenek arra, hogy azok a CCI-szektor sajátos foglalkoztatási formáira, struktúráira is alkalmazhatók legyenek.
