A dokumentumfilm főszereplői: a tréner, a szociális munkás, az író, a humorista, az esetmenedzser, a jótékonysági futást szervező gondozó – mindnyájan pszichológiai csodák. Közös bennük, hogy nagyon kemény gyerekkoruk volt, árvaházban vagy nevelőszülőknél, nehéz körülmények között nőttek fel. Komoly traumákat éltek át, mégis minden erejükkel megpróbálták-megpróbálják túltenni ezen magukat és megállják a helyüket felnőttként. Többen közülük szülőként, nevelőként is bizonyítottak. A türelem, az akaraterő, a következetesség közös tulajdonságuk, ezek segítik őket az erős negatív minta legyőzésében. Skrabski Fruzsina, Szabó Borbála és Bodacz Balázs erednek történetük nyomába. Megszólaltatják a szereplőket, pszichológusokkal, pszichiáterrel beszélgetnek. Megkérdezik Böjte Csabát is, hiszen ő több ezer árva gyermekből nevelt sikeres felnőttet. A nehéz gyerekkort megélt szereplők családtagjai végül egy játék keretében mutatják be, hogy szeretteik miért jó anyák, apák, férjek, feleségek.
Skrabski Fruzsina korábbi történeteiben is gyakori téma a család és a női sors. Az Elhallgatott gyalázat a szovjet katonák nemi erőszaktetteinek ki nem beszélt történeteiről szól, a Befogad és kitaszít a világ az abortusz és az eutanázia kérdéseit vizsgálja, de szó van a Bűn és büntetlenség témaköréről is a Biszku-filmben. – A Traumáinkon innen és túl című filmnek az alapgondolatát Böjte Csaba ferences szerzetes ihlette, aki azt mondta, hogy a múlt bűneinek feltárása helyett inkább foglalkozzak pozitív példákkal – nyilatkozta Skrabski Fruzsina, a film rendezője.
A gyerek olyan, mint amilyennek a szemünk tükre mutatja
Megkerestük Böjte Csaba atyát, mi a véleménye a filmben felvetett nehéz kérdésről. Mondatai most is egyszerűen és világosan teszik helyre a súlyos témával kapcsolatos gondolatainkat.
– Sajnos a mai világban nagyon sok sebzett ember van. Ha a gyerekotthonba valaki bekerül, biztosan átment valami traumán – erősíti meg a tényt Csaba testvér. – Mindig azt mondom nekik, hogy nézzünk szembe a problémákkal és próbáljuk megoldani, újratervezni az életünket. Nem hiszem, hogy az ember olyan lenne, mint egy egyszer használatos zsebkendő, hogy csak egy esélye volna, Isten biztosan mellettünk áll. A gyerekeknek is mindig azt mondom, ha a focicsapat kap egy gólt, az fáj. Ha kikap, még jobban fáj. De nem az a megoldás, hogy akkor többet nem focizok. Csinálok egy stratégiát, és a visszavágón mi nyerünk. Az életben mindig vannak visszavágók, adja az Isten, hogy ezekkel tudjunk élni és minél jobb eredményt elérni. Ha egy gyereket sikerül valami reális sikerélményhez juttatni, és megtapasztalja, hogy milyen ügyes volt, az olyan, mint egy adrenalinlöket. A gyerek olyan, mint amilyennek a szemünk tükre mutatja. Azt látom a legnagyobb problémának, hogy sokszor úgy érezzük, nem lehet megoldani valamit. Az élet nagy tanítómester, nem teremt olyan helyzetet, aminek nincs megoldása. Ha hiszek abban, hogy van megoldás, sikerülni fog.
