– „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A híres Tamási Áron-idézet az egyik dalának a refrénje is. Ön Marosvásárhelyen született, Budapest mellett lakik. Hol van otthon?
– A Kárpát-medencében. Annak idején, amikor elköltöztem otthonról haza, írtam is egy dalt erről, amely a Határon innen, határon túl címet kapta.
– A külhoni magyaroknak most a szokásosnál is hidegebb napjaik voltak: az Európai Bizottság elutasította a Minority SafePacket, mondván, hogy az tagállami hatáskör. Ezzel ötvenmillió őshonos, köztük majdnem egymillió székely ember ügyét söpörték le az asztalról. Ez várható volt?
– Teljes mértékben. Jómagam több mint tíz éve foglalkozom és terjesztem a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútumot. Annak idején koncertjeinken előadásokat tartottunk és aláírásokat gyűjtöttünk, tíz év alatt komoly és kézzelfogható eredményeket kellett volna elérnünk. Hogy ez nem történt meg, annak oka van!
– A nemzeti régiókért viszont még harcolunk. Ezt akkor is érdemes, ha borítékolható, hogy ugyanez a sors vár a kezdeményezésre?
– Hiszek abban, hogy az út maga a cél. Hogy az Európai Bizottságtól és Romániától nem sokat várhatunk, az bebizonyosodott az elmúlt évek során. De fontosnak tartom, hogy az ügybe azokat a román értelmiségieket is bevonjuk, akiknek transzszilvanista identitásuk is van. Csak akkor dőlhetünk hátra, ha minden lehetséges eszközzel megpróbáltuk kihozni a maximumot ebből.

– Tíz évvel ezelőtt még rengeteg nemzeti érzelmű tábor, fesztivál volt Magyarországon, az utóbbi években ezek mintha eltűntek volna a palettáról. Ezt az űrt töltené be az Őrzöm a lángot tábor?
– Az Őrzöm a lángot tábor próbatétel számomra. Meggyőződésem, hogy a megoldásokat nem mindig másoktól kell várni, hanem bizonyos tekintetben nekünk kell a dolgok élére állnunk. Még akkor is, hogy ha ez áldozattal és kockázattal jár. Kötelességemnek érzem tenni a magyar nemzeti táborért, függetlenül attól, hogy bizonyos témákban másként gondolkodunk.
A tábor azt erősíti, amiben egyetértünk. Ezzel a tudattal lehet hosszú távon egy egységes, jó és újra nagy dolgokra elhivatott magyar nemzetben gondolkodni.
– Sok nemzetben gondolkodó ismerősöm kifogásolta már, hogy nincs egy hely, ahol évente találkozhatunk, a hétköznapok ezt nem teszik lehetővé. Ilyen célja is van?