Egy küldetéstudatos zenész, aki többet ad a muzsikánál

Bernáth Ferenc Artisjus-díjas gitárművész minden műfajban otthonosan mozog. A kárpátaljai származású zenész-zeneszerző-zenetanárral a muzsika mellett a kisebbségi létről, az ukrán helyzetről és a jótékonykodásról egyaránt szót ejtettünk.

Művészként azon is dolgozik, hogy a magyar és az ukrán nemzet közeledjen egymáshoz a kultúrán keresztül.
Fotó: Bernáth Ferenc archívuma

Azt gondolnánk, az egyre rosszabb helyzet miatt települt 2007-ben az anyaországba, azonban az ok prózaibb: megkeresték Tégláson, ahol élt, mivel Záhonyban megüresedett egy gitártanári állás. De miért fontos egy művész számára a tanítás?

– Szinte mindenki tanít, aki klasszikus zenével foglalkozik – tudtam meg Bernáth Ferenctől, s azt is: nagyon élvezi, amikor valaki kisgyermekként kezdi nála a tanulást, majd végigkíséri akár a diplomáig.

Mint mondta, több növendéke elvégezte felsőfokú tanulmányait, azóta aktívan koncerteznek és gitártanárként dolgoznak.

Elég komoly energia mozgathatja, lévén komponistaként szintén alkot. Ráadásul újabb zenei műfaj, a népzene jegyében – tértem át zeneszerzői tevékenységére.

– Mindig impresszív módon írok zenét. Ha valami nagyon forr bennem, legyen az egy átélt élmény, hosszabb vagy rövidebb, pozitív vagy negatív külső érzelmi hatás, akkor abból előbb-utóbb zenemű születik. Valóban, sok népzenei feldolgozásom van. A népzene nagy rejtelmeket, mondhatni mágikus genetikai kódokat tartalmaz, és még ha nem is tudjuk megfejteni őket, tudat alatt hatnak az emberre – így él tovább egy nemzetiség generációról generációra.

A muzsika átadásán túl más módon is igyekszik segíteni a rászorulókat, legyen szó Böjte Csaba árváiról, az ungvári vakok és gyengénlátók intézetéről, a nélkülöző kárpátaljaiakról vagy éppen a nagycsaládosokról. Vallja: számára ez misszió.

– Hiszem, hogy az életben nemcsak a magunk javát kell keresnünk, hanem szolgálnunk is kell másokat. Hiszem, hogy nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy másoknak segítsünk, mindenkinek vannak eszközei a saját életterületén, amivel segíthet embertársai­nak. Próbálom jó célokra fordítani azt a tehetséget, amit a Teremtőtől kaptam – magyarázta a gitárművész. – Bár ebben a vírusos időszakban ez is nehezen megy. Sok jótékonysági koncert maradt el a járvány miatt, de bízom benne, hogy ez a mostani helyzet nem a Föld végső kiáltása, és látunk még szebb időket.

Nem állhattam meg, hogy mint fesztiválszervezőtől meg ne kérdezzem: vajon a hét esztendővel ezelőtt elindított velencei gitárosnapok, netán az esztergomi gitárfesztivál hagyta űr betöltésére hozta létre?

Válaszában Bernáth Ferenc úgy fogalmazott: nem feltétlenül űrt szeretett volna betölteni, hiszen Magyarországon több klasszikusgitár-fesztivál van, amelyek egész Európában ismertek.

– Ez is egyfajta misszió.

Mivel olyan vidékről származom, ahol gyerekkoromban anyagi és egyéb okokból meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségek, első kézből tudom, milyen azon fiatal tehetségek helyzete, akik hasonló helyzetben vannak. Ezért missziómnak érzem a fiatal tehetségek felkarolását – hangsúlyozta a gitárművész.