Egy küldetéstudatos zenész, aki többet ad a muzsikánál

Bernáth Ferenc Artisjus-díjas gitárművész minden műfajban otthonosan mozog. A kárpátaljai származású zenész-zeneszerző-zenetanárral a muzsika mellett a kisebbségi létről, az ukrán helyzetről és a jótékonykodásról egyaránt szót ejtettünk.

Ha már gitár, indíttatása a könnyűzene, lévén édesapja tánczenét, népzenét játszik, természetesen gitáron.

– Ebben nőttem fel, ezért elég hamar elkezdtem hallás után játszani a dalokat, talán emiatt is érzem magam otthonosan sok stílusban klasszikus gitáron játszva – vallotta be a muzsikus, aki mesélt arról, mikor fordult érdeklődése a komolyzene felé.

– Konzis voltam, harmadikos, amikor megismerkedtem néhány klasszikusgitár-lemezzel és -előadóval. Akkor kardinálisan megváltozott a látásmódom, és kezdtem teljes odaadással a komolyzenével foglalkozni.

Noha szülővárosából, Csapról átlátni Magyarországra, mégis a Harkovi Állami Művészettudományi Egyetemre ment.

– Nagyon szerettem volna Magyarországon továbbtanulni, álmom volt a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia, de akkoriban a határok, az anyagiak, szóval semmi sem volt olyan egyszerű, mint manapság – árulta el.

De ha már Ukrajna, legközelebb a lembergi zeneakadémia van, sőt még a főváros is félúton fekszik Harkov felé, s Kijevben szintén működik zeneművészeti egyetem – vetettem közbe.

– Végzős konzis növendék koromban Ungvárra jött koncertezni Vladimir Dotsenko, a harkovi egyetem gitárprofesszora, Ukrajna első számú klasszikusgitáros példaképe – idézte fel Bernáth Ferenc, akit annyira elvarázsolt az elsöprő sikerű koncert, hogy amikor gratulált a mesternek, így szólt: nála szeretne továbbtanulni.

Vajon a messzi Harkovban érezte a nemzeti kisebbségi lét hátrányait? – érdeklődtem, s bevallom, meglepett a művész válasza.

– Egyáltalán nem – jelentette ki. – Sőt! Érdekes egyéniségnek tartottak, hiszen teljesen eltért a mentalitásom.

Sokan nem tudták, hogy Kárpátalján vannak teljesen magyarlakta községek. Némelyik tanár kért, hogy olykor a tantervtől eltérően magyar zeneszerzőkről szóló előadásokat tartsak, ami számukra is újdonság volt.

Rátérve a jelen kárpátaljai helyzetre, a gitárművész emlékeztetett: gyerekkorában nem érezte hátrányát magyarságának.

– Kárpátalján sok nemzetiség lakik és nagyon is jó barátságban élnek egymással. Gyerekkoromban közreműködtem gitáron a helyi Rózsa magyarnépdal-együttes koncertjein. Az együttest a nővérem vezette, és nagy élmény volt fellépni egy-egy nagy népzenei fesztiválon, ahol népviseletben, népi hangszereken zengett a magyar, román, szlovák, lengyel vagy más Kárpátalján honos nemzetiségek zenéje. Sok rendezvényen énekeltük a magyar himnuszt is. Soha nem hallottam olyat, hogy valaki bojkottált volna egy ilyen vagy hasonló rendezvényt. Ezzel szemben szomorú, amiket manapság látunk a híradóban. Művészként azon is dolgozom, hogy a magyar és az ukrán nemzet közeledjen egymáshoz a kultúrán keresztül. Ezen munkásságomért már több díjat kaptam. Viszont a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, a magyar politikusokat ért atrocitások láttán összeszorul az ember szíve.

Művészként azon is dolgozik, hogy a magyar és az ukrán nemzet közeledjen egymáshoz a kultúrán keresztül.
Fotó: Bernáth Ferenc archívuma

Azt gondolnánk, az egyre rosszabb helyzet miatt települt 2007-ben az anyaországba, azonban az ok prózaibb: megkeresték Tégláson, ahol élt, mivel Záhonyban megüresedett egy gitártanári állás. De miért fontos egy művész számára a tanítás?

– Szinte mindenki tanít, aki klasszikus zenével foglalkozik – tudtam meg Bernáth Ferenctől, s azt is: nagyon élvezi, amikor valaki kisgyermekként kezdi nála a tanulást, majd végigkíséri akár a diplomáig.

Mint mondta, több növendéke elvégezte felsőfokú tanulmányait, azóta aktívan koncerteznek és gitártanárként dolgoznak.

Elég komoly energia mozgathatja, lévén komponistaként szintén alkot. Ráadásul újabb zenei műfaj, a népzene jegyében – tértem át zeneszerzői tevékenységére.

– Mindig impresszív módon írok zenét. Ha valami nagyon forr bennem, legyen az egy átélt élmény, hosszabb vagy rövidebb, pozitív vagy negatív külső érzelmi hatás, akkor abból előbb-utóbb zenemű születik. Valóban, sok népzenei feldolgozásom van. A népzene nagy rejtelmeket, mondhatni mágikus genetikai kódokat tartalmaz, és még ha nem is tudjuk megfejteni őket, tudat alatt hatnak az emberre – így él tovább egy nemzetiség generációról generációra.

A muzsika átadásán túl más módon is igyekszik segíteni a rászorulókat, legyen szó Böjte Csaba árváiról, az ungvári vakok és gyengénlátók intézetéről, a nélkülöző kárpátaljaiakról vagy éppen a nagycsaládosokról. Vallja: számára ez misszió.

– Hiszem, hogy az életben nemcsak a magunk javát kell keresnünk, hanem szolgálnunk is kell másokat. Hiszem, hogy nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy másoknak segítsünk, mindenkinek vannak eszközei a saját életterületén, amivel segíthet embertársai­nak. Próbálom jó célokra fordítani azt a tehetséget, amit a Teremtőtől kaptam – magyarázta a gitárművész. – Bár ebben a vírusos időszakban ez is nehezen megy. Sok jótékonysági koncert maradt el a járvány miatt, de bízom benne, hogy ez a mostani helyzet nem a Föld végső kiáltása, és látunk még szebb időket.

Nem állhattam meg, hogy mint fesztiválszervezőtől meg ne kérdezzem: vajon a hét esztendővel ezelőtt elindított velencei gitárosnapok, netán az esztergomi gitárfesztivál hagyta űr betöltésére hozta létre?

Válaszában Bernáth Ferenc úgy fogalmazott: nem feltétlenül űrt szeretett volna betölteni, hiszen Magyarországon több klasszikusgitár-fesztivál van, amelyek egész Európában ismertek.

– Ez is egyfajta misszió.

Mivel olyan vidékről származom, ahol gyerekkoromban anyagi és egyéb okokból meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségek, első kézből tudom, milyen azon fiatal tehetségek helyzete, akik hasonló helyzetben vannak. Ezért missziómnak érzem a fiatal tehetségek felkarolását – hangsúlyozta a gitárművész.