A többi, merseybeat stílusban mozgó liverpooli alakulathoz hasonlóan Gerry Marsden – részben két esztendővel idősebb bátyjával, Freddie-vel – különböző skiffle-, illetve rock and roll bandákban bontogatta szárnyait és az akkordokat, majd megalapította Mars-Bars elnevezésű együttesét. Mindössze féléves együtt muzsikálás után nagy valószínűséggel elegük lett egymásból, a Marsden fivérek csakhamar új társak után néztek, majd Les Chadwick basszusgitáros csatlakozásával létrehozták a Pacemaker triót. Akár a The Beatles, ők is Hamburgban kötöttek ki, annyi különbséggel, hogy a Star klub helyett a Top Ten klubban szórakoztatták a nagyérdeműt. Két hónap kemény rock and roll élet után visszatértek hazájukba, ahol Leslie Maguire zongoristával kiegészülve kvartetté bővültek. Ezzel elindult a Gerry And The Pacemakers, amely 1962 júniusában szerződött Brian Epstein menedzserrel. Innen már egyenes út vezetett a Parlophone stúdióba, amelyet akkoriban épp George Martin vezetett, és akinek egy birkenheadi fellépés alkalmával megtetszett a négy fiú játéka. Nyomban fel is ajánlotta nekik Mitch Murray jól sikerült How Do You Do It című opusát, amelyet aztán lemezre rögzítettek, és amely 1963-ban a briteknél az élre, az amerikai slágerlistán pedig kilencedik helyig kapaszkodott fel. Ezt követte az ugyancsak Murray-szerzemény I Like It, majd úgyszintén ez évben jött az igazi nagy dobás, a You’ll Never Walk Alone. Richard Rodgers és Oscar Hammerstein gyönyörű lírájával történelmet írtak, hiszen mindaddig egyedülálló volt, hogy egy adott zenekar első három számával rögtön a toplista élére kerüljön. Az utóbbi dal áttételesen magyar vonatkozású is, hiszen a szerzőpáros Carousel című musicalje Molnár Ferenc Liliomja alapján írta a darabot. Ennek egyik betétdala a Liverpool FC későbbi himnuszává előlépett Sohasem maradsz egyedül.
