Egy évvel később Gerry Marsden immár szerzőként is aktivizálta magát: előbb az I’m The One-nal, majd a zenekar teljes kollektívája által írt Don’t Let The Sun Catch You Crying tételével rukkoltak elő. 1964 decemberében elkészült a Ferry Cross The Mersey stúdiófelvétele, az ugyanazon című zenés filmet – amelyet sokan a The Beatles A Hard Days Night mozijával vetnek össze – pedig következő év márciusában mutatták be. A dal az angol listán a nyolcadik, az Egyesült Államokban pedig a hatodik helyén kötött ki. Még ugyanez évben útjára bocsátották az I’ll Be There-t, amely az első korszak utolsó slágerlistás felvételének számít. Az USA-t a Don’t Let The Sun Catch You Cryinggal hódították meg, majd ennek sikere nyomán újra kiadták korábbi lemezeiket. A diadalmenet egészen az 1968-as feloszlásukig tartott.
Marsden a szólópályát választotta, Anne Neagle-vel öt éven keresztül szerepelt a Charlie Girl című zenés darabban, fellépett különböző mulatókban, de a televízióban is dolgozott. A hetvenes évek elején felcsapott nosztalgiahullám a Gerry And The Pacemakerst is hátára kapta, 1975-ben az újjáalakult banda az Egyesült Államokba, a Mersey Beat elnevezésű emlékturnéra indult. Mindez négy évvel később Sounds Of The Sixties címmel Nagy Britanniában is megismétlődött. Korábbi sikereiket a nyolcvanas években újra rögzítették, amelyekkel két ízben is visszatértek a slágerlisták élére; ennek bevételeit Marsden rendre jótékony célokra fordította. Emlékezetes, hogy a Bradford FC 1985-ös stadiontüzét követően Crowd néven – a muzsikusokon túl – tévésekből, disc jockey-kból álló zenekart alapított, hogy a You’ll Never Walk Alone újra felvett változatából támogassa a rászorultakat. Négy esztendővel később a hillsborough-i futballstadionban bekövetkezett katasztrófa után Marsden Paul McCartney-val, Holly Johnsonnal és más hírességekkel összefogva új köntösbe öltöztette a Ferry Cross The Mersey-t, hogy annak bevételét ugyancsak jótékony célra fordíthassa. A bajbajutottak megsegítéséről a kilencvenes években sem mondott le. Legutóbb, 2020-ban, a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, valamint a karanténba szorultak megsegítésére adta ki a sokat emlegetett leghíresebb dalát, amely immár – nem csupán a futballstadionok, de – a pandémia következtében emberfeletti munkát végző orvosok, ápolók, egészségügyi személyzet himnusza is lett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!