Merre tartasz, magyar krimi?

Amióta 1841-ben Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című történetével lefektette egy felcsigázó, új műfaj, a krimi alapjait, a bűnüldözők – legyenek magándetektívek vagy hivatásos rendőrök, dolgozzanak egyedül, párban, netán csapatban – a populáris irodalom kedvelt figurái. E kötetek Magyarországon is a sikerlisták elmaradhatatlan szereplői, ám a magyar szerzők munkái valahogy eltűnnek a külföldiek idehaza is megjelenő művei között.

Íróink mintha ódzkodnának attól, hogy magyar környezetben játszódó bűnügyi történetet szerezzenek, vagy ha mégis, hogy a (valódi) nevüket adják hozzá. Kivételek persze akadnak – talán elég, ha Kondor Vilmos Bűnös Budapest-ciklusát, Baráth Katalin Dávid Veron-sorozatát vagy épp Ambrózy báró eseteit említjük Böszörményi Gyula tollából –, ám ettől még igaz: a krimi idehaza is angolszász dominanciájú műfaj.

Ezen kívánt változtatni a Prae irodalmi folyóirat szerkesztősége, amikor tavaly tavasszal krimipályázatot hirdetett. A felhívásra csaknem kétszáz munka érkezett – a legjobbnak ítélt tizenhármat a folyóirat legfrissebb, 2020/3-as száma tartalmazza. „Akad közöttük a magyarországi vidéken játszódó gyilkossági történet, budapesti külvárosi életkép, bizarr leszámolási sztori, de fantasztikus elemekben bővelkedő vagy épp irodalmi szereplőket felvonultató írás is”, szerepel az előszóban, és a műfaj kedvelőinek nem is kell több, hogy csillogni kezdjen a szemük.

Lássuk, mit is kínál e válogatás!

Az első, ami feltűnik: a történetek között akad néhány, amely csak formai­lag krimi, karakterét lényegében valamely más műfaj határozza meg. A Kövesi Pétertől származó Leonard, az időjáró tulajdonképpen sci-fi (méghozzá – amint azt a túlságosan is lényegre törő cím szenvtelenül felfedi – időutazós történet), Imre Eszter 056-ja misztikus olvasmány, Háromszéki Nándor A gyűjtője a horror világából ruccan át a krimiébe, Vad Sebestyén Rablótámadás című novellája pedig alapvetően lélektani vonatkozású. A szerkesztők bizonyára azért válogatták be e darabokat, hogy színesítsék a palettát, és bemutassák: a krimi rendkívül rugalmas műfaj, számos egyéb zsánerrel ötvözhető. A fennmaradó kilenc írás a szó hagyományos értelmében vett krimi. A bűnügy, amelyet Vistë Sándor A leszúrt lány esete című történetben elénk tár, viszonylag egyszerű. Az írás központi karaktere – a keménykötésű amerikai magánnyomozók sajátságos kelet-közép-európai változata – viszont érdekes: nem whiskyt fogyaszt, hanem pálinkát, nem magánszimat, de nem is rendőr, és nem pénzért dolgozik, hanem újabb és újabb szívességeket tesz és korábbiakat hajt be.

A Prae folyóirat kortárs krimikkel foglalkozó lapszámának borítója

Gődény Balázs Költők című története irodalmi berkekbe invitál. Főszereplőjét, Smárló Fülöpöt (nyilvánvaló utalás Raymond Chandler Philip Marlowe-jára) egy poétafejedelem özvegye kéri fel, hogy segítsen kideríteni, ki írta a férje halálát gyanús színben feltüntető novellákat. A krimikben járatos olvasó egykettőre rájön, ki a tettes, azt viszont meglehetősen nehéz eldönteni, hogy a szerző részéről pusztán humorosnak szánt írásról vagy kimondottan paródiáról van-e szó. A felbukkanó versek rímei (például „vagdal lombot – vadgalambot”) az utóbbit valószínűsítik. A történet viszont kissé túlírt.

A Jassó Judit jegyezte Rend és nyugalom atmoszférája megkapó – az olvasó gyorsan ráismer egy magyar nagyváros mindennapjainak megszokott helyszíneire –, de a cselekmény kevéssé életszerű: egyetlen, mégoly jó kondícióban lévő nyugdíjas hölgy sem vállalkozhat sikerrel arra, amire a központi karakter, főleg nem hosszú távon.

Szlavicsek Judit Paranoia című novellájának főszereplője – egy rendőr százados – egyszer csak megpillantja az utcán régi szeretőjét, és emlékeivel együtt kopóösztöne is feléled. A nő nyomába ered, és mint kiderül: megérzései helyesek voltak. Az írás jól érzékelteti a megbántottság és a magány sebző hatásait, ráadásul ikonikus magyar helyszínen – a Balaton mellett, Keszthelyen – játszódik.

Bodor Emese Réka munkája, a Szomszédok sem kalauzol határainkon túlra: egy jellegzetes – ellenszenvvel, elzárkózással és rosszindulatú pletykákkal teli – társasházban gyilkosság történik, és persze mindenki gyanús, valamennyi lakó szóba jöhet lehetséges elkövetőként. Hamisítatlan Agatha ­Christie-i krimivel van dolgunk, a főszereplő jól látható módon Miss ­Marple hazai utóda.

Forrai Márton viszont Londonba visz minket. A Megnyúzni egy krokodilt főszereplője egy középkorú férfi, aki megnyeri a balhés srácokból – nem mellesleg: bűnözőkből – álló, Krokodil nevű banda vezetőjének bizalmát. Az olvasó számára nem kérdés, hogy jó okkal teszi, amit tesz, ám mire a bandavezér, Hüllő is rádöbben erre, már majdnem késő.

Jules Winkler Piknikjével aztán visszatérünk a Balaton partjára – és a nem is olyan közeli múltba. Egy sárga Wartburgban három ember utazik Siófokról Sopron felé, a páneurópai piknikre: egy fiatal német pár (egyik tagja kelet-, a másik nyugatnémet – 1989-ben még fontos szerepe volt e pontosításnak) és a magyar sofőr. Váratlanul stoppos tűnik fel az út szélén, és a vezető megáll. A beszálló asszony a Stasi ügynöke, de ezen túl is rejteget egy súlyos titkot. És mintha a sofőrnek sem pusztán annyi lenne a dolga, hogy a kormány mögött üljön… Néhány vonással is érzékletesen megrajzolt karakterek, egy feszült helyzet, amelyben egyszerre aggódhatunk az utasokért és tűnődhetünk, vajon mire készül a titkos ügynök. A színtér mindehhez jellegzetesen magyar, a háttérben pedig a rendszerváltás egyik legfontosabb – ma már történelmi jelentőségű – eseménye készül kibontakozni… A Piknik az összeállítás egyik legjobban összerakott, legerősebb darabja!

Rizsányi Sándor Előteljesített megrendelés című novellája nem a pontosan azonosítható helyszínek bemutatásával és a nagy horderejű, valós események cselekménybe illesztésével hat, épp ellenkezőleg: egy közelebbről meg nem nevezett ország közelebbről meg nem nevezett helyszínén vagyunk, ahol egy látszólag szabályos eljárás átcsap valami egészen másba. A novella fő hatáseleme az első látásra teljességgel irreális alaphelyzet és az abban szereplő apparátus nagyon is valóságos, hivatalnoki alapossága között feszülő ellentét.

A záródarab, Hilgert István ­Hacker Noir-ja a kilencvenes évek közepének Magyarországán játszódik, amikor még nem léteztek mobiltelefonok, és a kártyás telefonfülkék használata jelentette a kommunikáció legkorszerűbb formáját. Egy hackernek az az ötlete támad, hogy „megberheli” a telefonkártyák mikrocsipjét, hogy tetszőleges ideig – akár végtelen hosszan – lehessen beszélni velük. Az írás – amellett, hogy a technikai részletekben pontos – bemutatja a kilencvenes évek vadkapitalizmusának „korlátlan” lehetősé­geit, jellegzetes figuráit is.

A Prae kortárs magyar krimiket bemutató száma tehát összességében kellemes olvasmány. Felvillantja, mennyi minden fér bele ebbe a műfajba, és meggyőz róla: igenis vannak hazai szerzők, akik képesek működőképes darabokat alkotni a zsánerben! Hogy mindez mire lesz elegendő – megizmosodik-e a kortárs magyar bűnügyi regény, megszületik-e az emblematikus figura, aki az lesz a hazai zsánernek, mint Sherlock Holmes az angolnak vagy Maigret felügyelő a franciának –, egyelőre kérdés.

Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat, 2020/3. szám – Kortárs magyar krimi. Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, 2020.