A cigánybáró műfaját tekintve operett, de az operaszínpadon is megállja a helyét, olyan harmóniában kapcsolódnak össze a fajsúlyosabb dallamok a könnyed bécsi keringővel, csárdással és cigányzenével. A dallamok ismerősek annak is, aki még nem látta/hallotta magát a zeneművet, hiszen a Jókai-kisregény Dargay Attila animációs rendezőt is megihlette, így az 1984-es, Szaffi című rajzfilmnek köszönhetően nemzedékek sora ismerhette meg a fordulatos történetet, amelynek aláfestő zenéje az ifj. Johann Strauss szerezte dallamokra épült.
Fotó: Kedd Animációs Stúdió
„Ifj. Johann Strauss egyik budapesti látogatása alkalmával ismerkedett meg Jókai Mórral, az ismeretség gyümölcse pedig a valcerkirály egyik legkiválóbb operettje, A cigánybáró lett, amellyel a 60 éves Strauss újra meghódította a fél világot” – olvashatjuk az Operaház ajánlójában. Ám ez korántsem biztos. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tájékozatlan az Operaház, inkább azt szeretném megosztani önökkel, hogy milyen szubjektív és részrehajló is tud lenni az emlékezés. Mert a keringőkirály és a nagy magyar mesemondó találkozásáról többen is beszámoltak. Mint azt Anger Ferenc a Híres operettek sorozatban írja, az egyik változat szerint a zeneszerző harmadik felesége, Adele ismertette össze őket, amikor Strauss a budapesti Népszínházban vezényelte A furcsa háború című darabot 1883. február elején. Adele emlékirataiban viszont az olvasható, hogy az ő biztatására 1882 októberében férje meglátogatta Jókait budai otthonában. És mivel az asszonyka még nem volt hivatalosan Strauss felesége, így nem jelenhettek meg együtt, ergo lent fagyoskodott egy konflisban jó sokáig, mert a két zseni nagyon sokáig élvezte egymás társaságát. A cigánybáró szövegkönyvírójának, Ignaz Schnitzernek is megvolt a saját verziója. Ő úgy emlékezett, hogy 1883 elején meghívta a magyar írót egy bécsi irodalmi estre, és ő kérte fel Jókait, hogy segédkezzen a librettó megírásában. A kutatók szerint viszont 1882 őszén Adele nem járt Magyarországon, Schintzer irodalmi estje pedig 1883 nyarán volt. Ami viszont hiteles, az Jókai 1883 decemberében kelt levele, amelyben A cigánybáró szövegére vonatkozva azt írja, „teljesen kész – de csak a fejemben”, karácsony utánra ígéri „kellően színre alkalmazva, ezt már csak versbe kell szednie”. Majdnem száznegyven év távlatából fölösleges találgatnunk, annak viszont van jelentősége, hogy a feleség és a librettista is fontosnak érezte, hogy magának tulajdonítsa a dicsőséget, hogy zeneszerző és történetíró egymásra talált, és megalkotott egy halhatatlan művet.
