Tárca az emberfeletti hatalommal bíró mesegyárról

Emberfeletti hatalommal bír a mesegyártó cég, ugyanis igencsak befolyásolja a kicsik gondolkodását.

Macskarisztroták Fotó: Revelation Ashford Forrás: Intercom

A tárcaíró már évek óta minden este népmeséket olvas a gyermekeinek. Színházba is szeret velük járni, még a világjárvány előtt Győrben Vukot néztek, Budaörsön meg Alizt, aki megjárta Csodaországot. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tárcaíró azt a hangulatot se adná a világ összes kincséért sem, amikor egy esős vasárnap délelőtt meséket néz a gyermekeivel a televízióban.

Közben mindenféle finomságokat esznek, sokat nevetgélnek, és jól érzik magukat. Ez a jókedv persze általában nem a televízióban látható meséknek köszönhető, hanem annak, hogy együtt a család, nem kell rohanni az iskolába, és még reggelizni is addig lehet, ameddig az embernek a kedve tartja. Azt bizony igencsak szereti a tárcaíró, a hosszú és könnyed, sőt néha komoly beszélgetésekkel teli végeláthatatlan reggeliket. Ilyenkor a tárcaíró mindent eszik: rántottát, némi lekváros kenyeret, banános müzlit, és persze kávét és kávét, némi kis kávéval. Érdekes, hogy a tárcaíró gyermekei is megszokták, hogy a hétvégi reggelik azért hosszúak, mert akkor aztán tényleg van idő arra, hogy nyugodtan beszélgessünk a dolgokról. Ilyenkor ők is el szokták mondani, hogy mi a helyzet és mit gondolnak kicsinyke világuk dolgairól. A múltról is szeretnek kérdezni, a tárcaíró pedig nagy örömmel beszél azokról az időkről, amikor ők még nem születtek meg, mert jól tudja, hogy gyermekeinek akkor lesz biztos a jövőjük, ha mélyre nyúlnak a lelki gyökereik a múltban.

A tárcaíró tehát a vasárnapi hosszú reggeliken kívül a délelőtti mesenézést szereti a legjobban gyermekeivel, ha az eső a szobában tartja őket. Viszont megfigyelte, hogy nem a mesék okozzák a jó hangulatot, azok ugyanis általában Disney-rajzfilmek, amelyek az esetek döntő többségében rém egyszerűek, mondhatni egészen primitívek. Méghozzá azért, mert kilúgozták belőlük azokat a mélyebb tartalmakat, amelyek egy felolvasott népmesében még benne vannak. A tárcaíró tehát egészen jól meglenne Walt Disney mesefilmjei nélkül, valószínűleg a gyermekei se lennének kevesebbek, ha nem látnák azokat. Épp ezért először legyintett a tárcaíró, amikor azt olvasta, hogy „saját korszakalkotó meséit nyilvánította rasszistának a Disney”. Másrészt elgondolkozott azon is, hogy már-már emberfeletti hatalommal bír ez a mesegyártó cég, ugyanis igencsak befolyásolja a legérzékenyebb korban a kicsik gondolkodását. Aztán gyorsan megkereste, hogy a legújabb listázás során mely mesefilmek kerültek – egészen elképesztő indoklások alapján – indexre. Most a Pán Péter, a Dumbo, a Macskarisztokraták és a Robinson család.

A Macskarisztokraták esetében egyébként az volt az indok, hogy az egyik cicusnak ferde a szeme és kiálló, kusza fogai vannak, ami a kelet-ázsiai emberek karikatúrája. A tárcaíró ezen napok óta gondolkodik. Méghozzá azért, mert ilyen, úgymond sztereotípiákkal dolgozik a Disney-mesék mindegyike. Úgyhogy nem végeztek jó munkát a cenzorok: ezen logika mentén minden Disney-mesét be kell tiltani. És akkor végre jöhetnek újra a magyar népmesék.

Macskarisztokraták
Fotó: Intercom