A P. Box mégsem maradt a vonalban

Harminchét esztendő múltán hagyományos vinillemezen látott napvilágot a Pandora’s Box zenekar hajdani koncertje a Budai Ifjúsági Parkban. A négy plusz öt dal technikailag kiválóan feljavított hangminőségben szólal meg az akkor sikerei csúcsát ostromló csapattól, amely, ha ma létezne, tavaly ünnepelte volna megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Amelyet éppen az alapítók nem érhettek meg: Bencsik Sándor gitáros 1987-ben a traiskircheni menekülttáborban követett el öngyilkosságot, míg Cserháti István billentyűs Debrecenben, súlyos betegség következtében hunyt el 2005-ben.

A kíváncsi nőkkel mindig baj van (bocsánat, hölgyeim!) – legalábbis a Biblia, vagy épp a görög mitológia szerint. Éva az isteni intés ellenére is bűnbe esett, amikor jóízűt harapott az almából, de Pandora – miután Zeusz leküldte az emberek közé – sem bírta ki, hogy ne kukkantson bele a rábízott szelencébe. Amelyből a kiszabadult rontás, a gonosz rá is tört az emberiségre. Még szerencse, hogy a doboz alján Elpis szellemében megmaradt a remény. E remény dolgozhatott a Pandora’s Box két alapító muzsikusának, Cserháti István billentyűs és Bencsik Sándor gitáros lelkében, amikor 1980 szeptemberében – vélhetően nehéz szívvel – megváltak a P. Mobiltól, hogy az áhított nagylemez érdekében új, saját bandát hozzanak létre. És itt álljunk meg egy pillanatra!

Erdős Péter és a hanglemezgyári vezetés már 1979-ben elkezdte – az akkori belügyi szervek hivatalos szóhasználatával élve – fellazító, pontosabban aknamunkáját, amikor Vikidál Gyulát kiemelte a zenekarból. Miután az Örökmozgót ezzel a húzással sem tudták leállítani, következő célpontként az említett zenekari tagokat szemelték ki, akik engedtek a csábító szirénhangoknak. Bencsikkel, Cserhátival megalakult tehát az új hard rock formáció, frontján akkor még Varga Miklós énekessel, valamint a Sáfár József és Szabó István alkotta ritmusszekcióval.

Csaknem négy évtized után LP-n a zenekar kiadatlan koncertfelvétele

A hanglemezgyár betartotta ígéretét: a szokásos bemutatkozó kislemezt hamarosan nagylemez követte, amely érezhetően különbözött a P. Mobilnál megszokott klasszikus hard rock vonaltól. Részt vettek az 1982-es Budapest Sportcsarnokban rendezett Popmajálison, majd ugyanebben az esztendőben Varga Miklós helyett Vikidál Gyula lépett a mikrofon mögé. Vele a második kislemez, majd az azt követő Kő kövön (Vágtass velem) című album tanúsága szerint is jótékonyan keményedett a P. Box hangzása.

Elsősorban az új nagylemez anyagából összeállított programmal járták az országot, ennek részeként 1983 szeptemberében eljutottak a Budai Ifjúsági Park színpadára is. Hogy a P. Box ekkorra már jócskán kialakult közönségbázist tudhatott magáénak, hamar kiderül a felfokozott hangulatról árulkodó közönségzajból. Nem véletlen tehát, hogy a koncertet hangszalagra rögzítették, s a felvétel végül a Moiras Recordsnál kötött ki, amelyet aztán a kiadó hagyományos vinilkorong formájában bocsátott útjára. A csaknem négy évtizedes, valakik által gondosan őrzött, átmentett zeneanyag persze korrekcióra szorult, s szerencsére értő kezekbe került. Hiszen Sáfár József hangmérnöknél – mint egykori basszusgitárosuk – ugyan ki ismerhetné mélyrehatóbban a csapat zenei-technikai adottságait, megszólalását? Amely aztán csöppet sem zavaró módon, de mégiscsak visszaköszön az egész albumot végigkísérő zengő basszus dominanciájú hangképében...

Noha a Pandora’s Box életútja távolról sem a betiltásokról, a negligálásról szólt (a P. Mobil közönségének kemény magjával, az árulózással mindazonáltal meg kellett küzdeniük), a Maradj a vonalban címet viselő album – épp a zenekar alakulásának negyvenedik évfordulójára időzített – megjelentetése mégis hiánypótló. Vikidál csatasorba állításával a szelencés csapat szintet lépett, amelynek csúcsidőszakát épp a ’83-as körüli esztendők jelentették. A frontember karcos, erőteljes énekhangja ekkoriban szárnyalt, elég csupán az István, a király egyik neki ítélt főszerepére gondolni. Nem is mulasztja el a Radics Béla emlékére írt A zöld, a bíbor és a fekete búcsúszám előtti (Nekem ne mondd) zenekari bemutatáskor saját nevéhez immár a „Koppányt” is odabiggyeszteni.

Azon túl, hogy a rendkívül népszerű rockopera egy csapásra ismertté tette és szinte az egekig repítette, Schuster Lóránt egyik nyilatkozata szerint az énekes bármely nyugat-európai bandában elfért volna. Szerencsére e talentumból bőven jut a koncertlemezre is: a kilenc közül keresve sem találni olyan dalt, amelyben gyengélkedett volna. Vikidál méltó párja Bencsik Sándor, a csillogó tehetségű gitáros – a Samu –, akinek kidolgozott, messziről felismerhető szólói, nem utolsó sorban szerzeményei nagyban meghatározták a P. Box arculatát. A kislemezen az ugyancsak különleges orgánumú Varga Miklós énekével megjelent Halálkatlant Bencsik a már említett Popmajális koncerten is a Für Elise gitárra átdolgozott változatával vezeti be, csakúgy, mint itt, az ifiparkos koncerten. Érdekes hallani az eredetileg Vargára írt, most Vikidál által előadott énekdallamot (akár a Nekem ne mondd címűt!). A hatás mindenesetre frenetikus. Sáfár a Táncolj, Pandora! (az ajkai koncertről átemelve) instrumentális tételében remekel, szólójában csipetnyit megvillantva a V ’73-ból magával hozott progresszív basszusgitározás tudományából. Ugyanitt Szabó is megmutatja magát hangulatfokozó, ütemes dobszólójával. Cserháti István van némileg „lemaradva” a többiekhez képest, a Hammond-orgona, illetve a billentyűk viszonylag kevés szerephez jutnak. Játéka mégis ízes, magával ragadó, akár példaképéé, a Purple-ös Jon Lordé.

Ám – mint tudjuk – a siker nem tart örökké, a P. Box hat év működés után bontotta a vonalat. A rögzített koncert egy jobb sorsra érdemes együttes fényesen csillogó gyöngyszeme barázdákba préselve.

P. Box – Maradj a vonalban. Moiras Records, LP, 2020.