A P. Box mégsem maradt a vonalban

Harminchét esztendő múltán hagyományos vinillemezen látott napvilágot a Pandora’s Box zenekar hajdani koncertje a Budai Ifjúsági Parkban. A négy plusz öt dal technikailag kiválóan feljavított hangminőségben szólal meg az akkor sikerei csúcsát ostromló csapattól, amely, ha ma létezne, tavaly ünnepelte volna megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Amelyet éppen az alapítók nem érhettek meg: Bencsik Sándor gitáros 1987-ben a traiskircheni menekülttáborban követett el öngyilkosságot, míg Cserháti István billentyűs Debrecenben, súlyos betegség következtében hunyt el 2005-ben.

Noha a Pandora’s Box életútja távolról sem a betiltásokról, a negligálásról szólt (a P. Mobil közönségének kemény magjával, az árulózással mindazonáltal meg kellett küzdeniük), a Maradj a vonalban címet viselő album – épp a zenekar alakulásának negyvenedik évfordulójára időzített – megjelentetése mégis hiánypótló. Vikidál csatasorba állításával a szelencés csapat szintet lépett, amelynek csúcsidőszakát épp a ’83-as körüli esztendők jelentették. A frontember karcos, erőteljes énekhangja ekkoriban szárnyalt, elég csupán az István, a király egyik neki ítélt főszerepére gondolni. Nem is mulasztja el a Radics Béla emlékére írt A zöld, a bíbor és a fekete búcsúszám előtti (Nekem ne mondd) zenekari bemutatáskor saját nevéhez immár a „Koppányt” is odabiggyeszteni.

Azon túl, hogy a rendkívül népszerű rockopera egy csapásra ismertté tette és szinte az egekig repítette, Schuster Lóránt egyik nyilatkozata szerint az énekes bármely nyugat-európai bandában elfért volna. Szerencsére e talentumból bőven jut a koncertlemezre is: a kilenc közül keresve sem találni olyan dalt, amelyben gyengélkedett volna. Vikidál méltó párja Bencsik Sándor, a csillogó tehetségű gitáros – a Samu –, akinek kidolgozott, messziről felismerhető szólói, nem utolsó sorban szerzeményei nagyban meghatározták a P. Box arculatát. A kislemezen az ugyancsak különleges orgánumú Varga Miklós énekével megjelent Halálkatlant Bencsik a már említett Popmajális koncerten is a Für Elise gitárra átdolgozott változatával vezeti be, csakúgy, mint itt, az ifiparkos koncerten. Érdekes hallani az eredetileg Vargára írt, most Vikidál által előadott énekdallamot (akár a Nekem ne mondd címűt!). A hatás mindenesetre frenetikus. Sáfár a Táncolj, Pandora! (az ajkai koncertről átemelve) instrumentális tételében remekel, szólójában csipetnyit megvillantva a V ’73-ból magával hozott progresszív basszusgitározás tudományából. Ugyanitt Szabó is megmutatja magát hangulatfokozó, ütemes dobszólójával. Cserháti István van némileg „lemaradva” a többiekhez képest, a Hammond-orgona, illetve a billentyűk viszonylag kevés szerephez jutnak. Játéka mégis ízes, magával ragadó, akár példaképéé, a Purple-ös Jon Lordé.

Ám – mint tudjuk – a siker nem tart örökké, a P. Box hat év működés után bontotta a vonalat. A rögzített koncert egy jobb sorsra érdemes együttes fényesen csillogó gyöngyszeme barázdákba préselve.

P. Box – Maradj a vonalban. Moiras Records, LP, 2020.