Egy szexuális ragadozó portréja II. rész

„Filthy rich”, vagyis piszkosul gazdag, mondják az amerikaik a milliomosaikra. Nos, Jeffrey Epstein esetében találóbb lett volna azt mondani, hogy gazdagsága szennyes és mocskos. A pénzember ugyanis arra használta a vagyonát és a vele járó befolyását, hogy elkerülje a felelősségre vonást. Miért is? Kiskorú lányok százainak szexuális kizsákmányolásáért.

Forrás: mandiner.hu

Amint az a milliomos viselt dolgait bemutató Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori című, négyrészes dokumentumfilm-sorozatból kitűnik, áldozatai már a – cikkünk első részében bemutatott – 2008-as vádalku előtt is sértőnek érezték, hogy a vád logikájából az következik: annak idején kiskorú prostituáltak voltak. Ők úgy gondoltak magukra, mint általános vagy középiskolás korú fiatalokra. Ám azt semmiképpen sem tudták elfogadni, hogy a peren kívüli megegyezés a saját álláspontjuk elmondása nélkül jött létre.

Ügyvédeik ezért az áldozatvédelmi irányelv megsértése miatt – amely kimondja, hogy egy bűncselekmény áldozatának jogában áll, hogy az ítélet meghozatala előtt beszéljen az ügyésszel – megtámadták a megállapodást. Több mint tíz évvel az alku létrejötte után, 2019-ben végre határozat született arról, hogy annak idején csakugyan eltekintettek e bizonyos irányelv alkalmazásától. Ezek után immár nem volt akadálya, hogy egy szövetségi bíró újratárgyalja az ügyet, és az időközben felnőtt lányokat is meghallgassa.

Akkoriban éppen New Yorkban folyt nyomozás a milliomos után, és a fejleménytől az is új lendületet kapott.

2019 júliusában egy reptéren le is tartóztatták a franciaországi kiruccanásról hazatérő Epsteint. A férfi New York-i lakásában tartott házkutatás során több ezer, meztelen gyermekekről készült fotóra bukkantak – ezúttal senki sem súghatott neki, mint 2005-ben, így nem volt érkezése, hogy kipucolja az otthonát.

Ráadásul immár a szexuális célú emberkereskedelemben való részvétel, valamint kiskorú lányok többrendbeli szexuális kizsákmányolásának vádjával kellett szembenéznie, vagyis úgy tűnt, hogy igazán rosszul áll a szénája, mert amennyiben az esküdtszék bűnösnek találja, a bíróság akár 45 évnyi büntetést is kiszabhat rá.

Noha ügyvédei akár ötszázmillió dollárt is hajlandóak lettek volna felajánlani óvadékként, mert a rendőrség – a pornográf feltételek mellett – gyémántokat és hamis útleveleket is talált a széfjében, a bíróság úgy ítélte meg, hogy fennáll a szökés veszélye. Epstein ezért nem védekezhetett szabadlábon: a Palm Beach-i büntetés-végrehajtási intézménytől csaknem mindenben különböző, rossz hírű és alulfinanszírozott – a szlengben csak Temetőként emlegetett – New York-i Metropolitan börtönben kellett várakoznia a tárgyalás megkezdésére.

2019 augusztusában azonban holtan találták a cellájában.

A hivatalos álláspont szerint öngyilkosságot követett el: nyaka köré tekerte az ágyneműjét, és megfojtotta magát. Jeffrey testvére, Mark ugyanakkor felkért egy neves igazságügyi szakértőt, hogy vizsgálja meg a boncolási jegyzőkönyv megállapításait. Az elemző furcsának találta, hogy Epstein nyelvcsontja három helyen is eltört.

Epstein angol felesége lényegében a bűntársa volt Fotó: Mandiner.hu

Mivel hosszú praxisa során eddig egyszer sem találkozott olyasmivel, hogy e csont megsérült volna attól, hogy valaki a nyaka köré tekert ágyneművel leugrik az ágyról, kijelentette: öngyilkosság esetén nem lehet ilyen sérüléseket szerezni.

Több sem kellett hozzá, azonnal lábra kaptak az összeesküvés-elméletek, melyek csak annyiban csengtek egybe, hogy Epsteint meggyilkolták. Hogy ki vagy kik távolították el az élők sorából, és mi okból, arról már megoszlanak a vélemények.

A legelterjedtebb teória mindenesetre úgy szól, hogy azok a nagy hatalmú, befolyásos körök takaríttatták el az útból, melyekkel korábban olyan szívélyesen együttműködött, és amelyek olyan hatékonyan segítették, amíg fogyni nem kezdett körülötte a levegő. Epstein felettébb kellemetlen helyzetbe hozta volna őket, ha úgy dönt, hogy – büntetését enyhítendő – kitálal viselt dolgaikról, úgyhogy ezt mindenáron szerették volna elkerülni.

Így vagy úgy, a férfi földi útja a Temetőben véget ért. Halála elütötte az áldozatait attól, hogy személyesen találkozhassanak vele, és ennyi idő múltán eljöjjön az igazság pillanata.

– Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, hogy megkérdezhessem: »Emlékszel rám? Emlékszel az arcomra, vagy bármire velem kapcsolatban? Persze, hogy nem vagyok ismerős, hiszen több százan voltunk. Nem emlékszel rám, de én életem végéig emlékezni fogok rád. [...] Úgyhogy most nézd meg jól az arcomat, hogy emlékezhess arra, aki miatt életed végéig börtönben fogsz ülni!« – idézi fel a Michelle nevű lány, mit szegezett volna a milliomosnak.

És hogy Epstein készült valamiféle megelőző lépésre, mi sem mutatja jobban, minthogy két nappal a halála előtt végrendeletet írt. Ebben teljes vagyonát egy Virgin-szigeteken bejegyzett trösztbe helyezte át, amivel jócskán megnehezítette, hogy áldozatai kártérítést kaphassanak belőle.

(A dokumentumból egyébként kitűnik, hogy nem kevesebb mint 577 millió dollárt mondhatott magáénak – amikor tehát felvetődött, hogy fizethet-e óvadékot vagy sem, csaknem a teljes vagyonát kész lett volna odaadni a szabadságáért cserébe.)

E búcsúgesztus világosan tudatta a nagyvilággal: aligha bánt meg bármit is abból, amit elkövetett.

És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez, amely a dokumentumfilm valamennyi részében előkerül: tulajdonképpen milyen ember volt Jeffrey Epstein, és miért lett olyan, amilyen? Noha a készítők adósak maradnak néhány válasszal – nem tudjuk meg például, milyen volt a gyerekkora, milyen volt a szüleivel való kapcsolata, ahogy azt sem, hogy igazából mi hajtotta a fiatal lányok felé –, a legfontosabb vonásait illetően alighanem tisztán láthatunk.

Több megszólaló szerint hihetetlen módon volt képes manipulálni azokat, akik vele kapcsolatba kerültek: részben éppen a tőlük kicsalt titkok és információk felhasználásával irányította az érzelmeiket, ahogy neki tetszett.

Áldozatainak kiválasztása során ugyanakkor eleve sérülékeny lányokat szemelt ki magának – rendezetlen családi körülmények között élő, alacsony önértékelésű, anyagiakban kiszolgáltatott bakfisokat, akik nem egy esetben már korábban is ki voltak téve szexuális zaklatásnak vagy bántalmazásnak –, végül elhitette velük, hogy tulajdonképpen szerencsésnek érezhetik magukat, hogy összeakadtak vele.

Mindezt arra alapozta, hogy miközben szexuálisan kizsákmányolta őket, fizette az utazásaikat, szórakozásukat, finanszírozta a tanulmányaikat, vagy anyagilag támogatta, hogy képesítést szerezzenek. Vagyis jótevő szerepébe helyezte magát, és nem mulasztotta el saját fontosságát hangsúlyozni, hisz lépten-nyomon arra emlékeztette a lányokat, hogy nélküle esélyük sincs a boldogulásra.

Így válik érthetővé, hogyan sikerült annyira hatása alá vonni egyes áldozatait, hogy azok – riasztó személyes tapasztalataiktól eltekintve – bemutassák neki a saját húgukat, vagy nekilássanak, hogy szexhálózatának tagjaivá tegyék a barátnőiket és ismerőseiket!

És hogy mennyire erős impulzus kellett ahhoz, hogy valaki kilépjen eme egészségtelen kapcsolatból? Az egyik áldozat felidézi, hogy Epstein barátnője (a férfi ugyanis nem egyedülállóként követte el mindazt, amit elkövetett: egy csinos, értelmes, impulzív angol nővel élt tartós kapcsolatban, aki tudott a viselt dolgairól, sőt, nemegyszer segédkezett bennük) jelezte neki, hogy Jeffreyvel gyereket szeretnének, és őt választották ki a biológiai anyaságra. De nem ő fogja felnevelni, miután megszülte a csecsemőt, le kell mondania valamennyi, vele kapcsolatos jogáról. Ez volt az a pont, amikor a lány azt mondta magában, hogy neki ez már nem kell, és elszakította a milliomos által köréje szőtt szálakat.

A Kis St. James-sziget, a pajzán partik színhelye
Fotó: REUTERS/Marco Bello

E néhány példából is kiviláglik, hogy Epstein karizmatikus szociopata lehetett. A megszólaló szakértők megerősítik ezt a benyomást: narcisztikus és kontrollmániás személyiségként írják le, aki képtelen volt az empátiára, ugyanakkor meg volt róla győződve, hogy mindent és mindenkit irányíthat maga körül. Roppant vagyona és kiterjedt kapcsolatrendszere csak megerősítette ebben, hiszen mindkettőről jól tudta, hogyan használja céljai érdekében. Ezért nem tartott a törvénytől, és ezért viselkedett úgy, mint aki bármit megtehet, ami jólesik neki.

„Úgy tűnt, hatalma erősebb az igazságnál, és bármit el tud intézni”, mondja róla egy újságírónő, és ennél találóbb jellemzés talán nem is hangzik el róla a filmben.

Az áldozatok mellett rendőröket, magándetektíveket, ügyvédeket és szakértőket is megszólaltató Hatalom és perverzió nem éppen lélekemelő alkotás: helyenként felzaklat, helyenként megindít, vagy elemi indulatkitörésekre késztet. Nagyon jól bemutatja, hogy egyesek milyen torz módon képesek gondolkodni a világról, amelyben élnek, s a pozícióról, amelyet elfoglalnak benne. Rávilágít, hogy vagyonos és befolyásos emberek esetében a jog nemcsak a büntetés, de annak elkerülésének eszköze is lehet, ám az áldozatok – összefogással, és hosszú, állhatatos küzdelem árán – végül célt érhetnek, és az elhallgatás és elhallgattatás útvesztőiből kikerülve a nyilvánosság elé tárhatják a maguk igazát.

Ilyetén a Jeffrey Epstein-sztori emlékezetes alkotás, dokumentumfilm kategóriában alighanem a 2020-as év egyik legjobbja, amely lezárásával figyelemre inti a nézőt: ne higgye, hogy a címszereplő volt az egyetlen szexuális ragadozó a nagyvilágban, „a szörnyetegek még mindig garázdálkodnak és bántalmaznak másokat”.

(Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori/Jeffrey Epstein: Filthy Rich. Négyrészes, feliratos amerikai dokumentum-minisorozat, 2020. Játékidő: 4x56 perc. Rendezte: Lisa Bryant. Elérhető a Netflix kínálatában.)