Nagyon elegáns megoldása a mesének a narrátor szerepeltetése, aki önmagában is mesehős, bár csak a hangját halljuk. Mintha egy angyal vagy maga a Jóisten szólalna meg, akiről kiderül, hogy mindent lát, mindent tud, többet is, mint ami a képkivágáson látható. Érdekes, hogy a negatív erővel szemben vannak pillanatok, amikor visszavonul, hogy aztán a szereplőket leleménnyel teli hittel felruházva győzedelmeskedjen. Modern megoldás, hogy a narrátor beszélget saját szereplőivel, akiket a dramaturgia logikája szerint ő maga mesél, ezt akkor is gondoljuk, ha nem halljuk a hangját, csak látjuk a cselekmény. Mindez arról is szól, hogy a hősök önálló döntések meghozatalát segítő szabadsággal is rendelkeznek, ami egészen elképesztő létfilozófiai, teológiai mélységeket is ad a mesének. A néző pedig azt veszi észre magán, hogy részről részre haladva nemcsak Janó Manót szereti meg egyre jobban, hanem a mesélő is egyre közelebb kerül szívéhez.
Az alkotók az igencsak igényes, korunk mesefilmjeire nem igazán jellemző mély tartalmat egyedi, a 3D-t és a 2D-t ötvöző animációs látványvilággal ruházták fel. Az ilyen technológia révén a 3D-s térben mozgatott kétdimenziós figurák a megszokottól eltérő képi világgal ajándékozzák meg a nézőt, ami azért is fontos, mert a mai gyermekeknek igencsak nagy elvárásai vannak az animációs filmek terén. Érdekesség még, hogy előbb vették fel a hangot, a párbeszédeket, aztán a beszéd dinamikáját figyelembe véve készült az animáció, ami a kép és a hang még szorosabb harmóniáját eredményezi. De nemcsak emiatt harmonikus ez a mese, hanem amiatt is, mert következetes az a világkép, amelyet sugall. Másként: ennél a mesénél tényleg egységben az erő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!