Tambo. A kecsuák, az inkák utódai nyelvén pihenőhelyet jelent, meg talán ez lesz Ferdinandy György legújabb – az év első felében még készülő – kötetének is a címe. Az író internetes vallomása szerint számvetésre, nyilvános gyónásra, bűnbánatra készül.
Az élet nevű őserdőben nyolcvanöt év után a további úthoz jólesik egy kis tisztáson erőt gyűjteni.
Ez jut eszembe, miután több mint egy órán át tartott a világhálón Mészáros Márton, a felkészült szakértő riporter és a múltján merengő prózaíró, a hajdani Puerto Ricó-i professzor időutazása. A két barát nem azonos térben, hanem Budapestről és Miamiból beszélgetett a szerző Könyv a világ végén című munkájáról, amelyet a Magyar Napló adott ki a tavaly.
Az igazán érdekes és izgalmas kérdések az utolsó néhány percben kerültek terítékre: a szülőföld sokszínűsége, a háromnyelvű alkotó magyarságának értelmezése, magyarázata, a kettészakadt hazai kulturális tér talánya, a szekértáborok közötti kapcsolattartás lehetősége, a közvetítő hitelességének a titka. De a kíváncsi hallgatók közelítő válaszokat sem kaptak. A lényegre ezúttal nem maradt elég idő.
Ferdinandy életén keresztül tükröződik az általa ábrázolt világ, a magyar hon, Európa, az emigráns lét és esetleges jövendőnk: Amerika. Könyv a világ végén című könyvének online bemutatója (Budapest–Miami, 2020. december 13.) itt elérhető.
