A hét elején örvendeztem és osztottam meg önökkel is a hírt, hogy nemcsak az online térben, hanem fizikai valójában is látogatható kiállítás nyílt Budapesten. Akkor egy fiatal textilgrafikust mutattam be, most viszont egy száz éve született alkotó előtt tiszteleghetünk. És, ami nagyon fontos: Fiedler Ferenc, azaz François Fiedler, az absztrakt expresszionizmus kiemelkedő képviselőjének szentelt tárlat nemcsak az online térben látogatható, hanem előzetes bejelentkezés alapján a helyszínen, vagyis a Kálmán Makláry Fine Artsban. A galéria, amely a centenáriumi kiállításnak otthont ad, közel tíz éve gondozza – nemzetközi és hazai téren egyaránt – Fiedler munkásságát.

Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts
Fiedler Ferenc 1921. február 15-én, Kassán látta meg a napvilágot, majd később Nyíregyházán nevelkedett. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott: alig ötévesen az olasz mesterek, Leonardo da Vinci és Caravaggio festményeit kezdte másolni, így nem csoda, hogy tízévesen már felnőtt művészekkel együtt állított ki. A negyvenes években alkotott több figuratív művét a magyar állam megvásárolta, ezek ma is a Szépművészeti Múzeum – Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatók. Szőnyi István tanítványa volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, ott kötött életre szóló barátságot Reigl Judittal, Hantaï Simonnal és Paul Hargittaival, akikhez hasonlóan a negyvenes évek végén elhagyta Magyarországot és Franciaországban telepedett le. A figurális festéssel felhagyva az absztrakció felé fordult. Életében és művészetében is fordulópontot jelentett 1950, amikor pártfogásába vette Joan Miró szürrealista katalán művész, aki a „fények festőjének” nevezte Fiedlert. Neki köszönhetően lett a neves Galerie Maeght exkluzív művésze és állított ki rendszeresen olyan modern alkotókkal, mint Braque, Chagall, Calder, Giacometti, Kandinszkij, Miró, Matisse, Picasso, Riopelle és Tápies. François Fiedler nyolcvanéves korában hunyt el, 2001-ben, tehát a centenáriumi kiállítás egyben megemlékezés is halálának 20. évfordulójára.
A Fiedler 100 főleg a művész 50-es és 60-as évekbeli alkotói periódusára fókuszál, több olyan alkotást is bemutatva, amelyek Magyarországon még soha nem voltak kiállítva.