Kétszáztíz éve hunyt el az „Eszter-házi vígasságok” írója

Bessenyei György, a magyar felvilágosodás egyik kiemelkedő alakja, kétszáztíz éve, 1811. február 24-én hunyt el. A Magyar Királyi Nemesi Testőrség gárdahadnagyának neve szorosan kötődik Eszterházához.

Eszterháza Forrás: Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont

Bessenyei György irodalmat oktatott a Magyar Királyi Nemesi Testőrség tagjaként Esterházy „Fényes” Miklós, a testület kapitánya csodavilágában. Eszterházán a nemes fiatalok a magyar irodalomtörténet egyik legmeghatározóbb alakjától tanulhattak – ugyanis a gárdahadnagy 1772-ben kiadott Ágis tragédiája című művét tekintik a magyar felvilágosodás kezdetének.

Eszterháza
Fotó: Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont

Bessenyei Györgynek 1772-ben megjelent egy másik elismert műve is. Ennek értékét az jelzi, hogy élményszerű leírást ad arról, hogy milyen volt egy fejedelmi ünnepségsorozat Eszterházán. Az Eszter-házi vígasságok című vers a francia követ, Louis René Édouard de Rohan-Guéménée herceg 1772. július 12-e és 16-a közötti látogatását örökíti meg – lehet, hogy éppen Esterházy „Fényes” Miklós herceg megrendelésére, ugyanis a pompakedvelő főúr nagyon elégedett volt a gárdahadnagy tehetségével.

A mű előszava fontos bizonyítéka lehet annak, hogy Esterházy „Fényes” Miklós nem öncélú hivalkodásból építtette fel a „magyar Versailles”-t, hanem tudatos törekvésből, amelynek célja az ország és a nemzet presztízsének emelése volt. Ahogy Bessenyei György megfogalmazta: „Mind királyunk, mind Nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza magát tsudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Párizs és Londonban nevelkedett francia kívánság Magyarországban gyönyörűségét találhatja, melyen tett álmélkodása hazánknak tisztességét, kétség kívül, minden idegeneknél ditsőíteni fogja.”

Az Eszter-házi vígasságok beszámol arról is, hogy „Fényes” Miklós Rohan herceget mindjárt a vendégeskedése első napján meglepte az eszterházai ünnepségek egyik elengedhetetlen és nagyon látványos elemével, a tűzijátékkal.

„Egy ágyú bődül el, melynek lármájára

Villámlás szökdös fel a kert lapájjára.

Égő szárnyak mentek a nagy fellegekre,

Bámulással néztek a tüzes egekre.

Egyik tűz másikát szaladásba marta,

Sok futó láng egymást ölelésre várta.”

A verses leírás szerint a vendégek július 14-én sétáltak egyet Eszterháza kertjében. Így elismerő sorokat olvashatunk a műben az Esterházy-kastély park- és tájegyütteséről, amely az európai barokk kertépítészet egyik legkiválóbb alkotása, és a világ egyetlen kétfókuszos barokk tájrendszere.

„Délelőtt csak sétálást tettek,

Hogy magok szellőzzék, a kertbe kimentek.

Mesterség alkotta itt egybe a fákat,

Melyek rendre szépen ölelték magokat,

Sűrű gallyaik közt hosszi utak nyúltak,

Hol a csendességek lappangva bújkáltak.”

A mű végén Bessenyei leírja, hogy Esterházy „Fényes” Miklós a mulatságokkal elérte célját és lenyűgözte a vendégsereget.

„Így bosszulta magát a Magyar tisztesség;

Csudálván pompáját a bécsi fényesség.

Felkél a hír ekkor sebes szárnyaira,

Tűnik, s fest pennája a szép papirosra;

Bécsnek szalad, honnan Páris felé indul,

Kedves újságira egy kis világ bámul.”

A fertődi Esterházy-kastély online felületein, weboldalán (www.eszterhaza.hu) és Facebook-oldalán (www.facebook.com/fertod.esterhazykastely) szórakoztató és ismeretterjesztő tartalmak segítségével fedezheti fel Eszterháza időtlen és lenyűgöző csodavilágát.