Krisztus katonái a Görbe utcából egy jobb hajót keresnek

Ma nyolcvan éve született Gion Nándor, a magyar irodalom e sajátos világlátású alkotója, akinek sokoldalú életművében a fikció célja mindvégig a valóság kihangsúlyozása.

Budapest, 2002. augusztus 27. Életének 62. évében elhunyt Gion Nándor vajdasági magyar író; a József Attila- és Babérkoszorú-díjas alkotót augusztus 27-én érte a halál. A Magyar Írószövetség a temetésről később intézkedik. MTI Fotó: Tóth István Archív felvétel Fotó: Tóth István

Szépen sorakoznak könyvespolcomon a ma nyolcvan éve született Gion Nándor (1941–2002) életműkiadásának kötetei. A tízdarabosra tervezett sorozat 6. (Krisztus katonái a Görbe utcából – Drámai és más művek) és 7. (Keresünk egy jobb hajót – Drámai művek, filmvázlatok, reflexiók) kötete, bár a megjelenés dátuma különbözik, fizikailag tavaly vált kézbe foghatóvá, így engedtessék meg nekem, hogy egy írásban szóljak róluk. Terjedelmes recenzióra nincs ugyan lehetőségem, de talán sikerül ráirányítanom a figyelmet a magyar irodalom e sajátos világlátású alkotójának sokoldalú életművére, amelyben a fikció célja mindvégig a valóság kihangsúlyozása.

A délvidéki író terjedelmes és változatos életművét Füzi László után a 6. kötettől Kurcz Ádám István gondozza. A sorozat első, négy regényt tartalmazó kötetét (Latroknak is játszott) 2007-ben, a másodikat, amelyik szintén négy regényt foglal magába (Börtönről álmodom mostanában) 2008-ban adta ki a Noran Kiadó. Két évet kellett várni a következő, hat „ifjúsági” (az idézőjel nem véletlen) regényt tartalmazó kötet (Az angyali vigasság) megjelenéséig, rá egy évre, 2011-ben elhagyta a nyomdát az összegyűjtött elbeszéléseket tartalmazó 4. kötet (Műfogsor az égből), 2012-ben pedig az életműsorozat 5. része is megjelent, benne naplók, interjúk és más írások (Véres patkányirtás idomított görényekkel) szintén a Noran Libro kiadásában. Könnyű kiszámolni, hogy a kezdeti nagy nekilendülés után hány évet kellett várni az újabb csemegékig. Hogy ennek oka a szerkesztői munka elhúzódása vagy a kiadás nehézségei, ezt most ne firtassuk. Nézzünk inkább bele az igényesen szerkesztett és méltó külcsínben megjelentetett könyvekbe. Bevallom, nem szoktam előre elolvasni a borítók hátoldalán található ajánló sorokat és a fülszöveget sem, viszont utólag szívesen ellenőrzöm magam. Így most is egyet kell értenem a 6. kötet fülszövegének azon részével, mely a művek sorrendjére vonatkozik: „igen tudatos szerkesztői koncepció eredménye: csupa érdekes és olvasmányos darab egyetlen sorozata kétféle – sokszor átfedésben lévő – ívet is leír: általuk végigkövethetjük Gion teljes életrajzi és írói pályáját, egyben pedig alkotói és tematikai korszakait.” Meglátásom szerint ez a sorozat eddigi legerősebb kötete. Pontosan az idézett fülszövegrészlet miatt. Naplórészletek, visszaemlékezések, ifjúkori, pályakezdő művek után az érett korszak drámai művei következnek. Közöttük eddig teljesen ismeretlenek is.

Meglátásom szerint ez a sorozat eddigi legerősebb kötete
Fotó: Napkút Kiadó

Ha csak ez a kötet kerül valakinek a kezébe, már olyan átfogó és pontos képet kap a szerzőről, hogy biztosan az őt megillető helyre sorolja Gion Nándort, illetve életművét.

A 7. kötet – melyet az előzőhöz hasonlóan a Kalota Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadó jóvoltából vehetünk kézbe – első alcímének megfele­lően – kitalált és igaz szenttamási történetekkel kezdődik a múlt század második és harmadik évtizedéből, majd délvidéki magyar szemszögből végigköveti az egész XX. századi közép-európai történelmet, és műfaji szempontból drámai műveket, filmvázlatokat és reflexiókat tartalmaz. Íme egy rövid részlet:

„Lassanként rájöttem, miért táborozik le olyan gyakran nálunk. Az én családomban mindenki magyarul beszélt, az ő családjában nem. A felesége még törte a magyart, a gyerekei már alig-alig, az unokái már egyáltalán nem beszélték az ő anyanyelvét, az egyébként igen vagány magatartású mester viszont soha sem tanult meg igazából szerbül. Saját otthonában makogva beszélt, felesége nyilván többször megmosolyogta, attól tartok, hogy gyermekei és unokái is. Minálunk senki sem mosolygott rajta, mindannyian magyarul társalogtunk, és ő is folyékonyan beszélhetett órákon át.” Ha érdekli önöket, kire emlékezett így Gion Nándor, ha kíváncsiak, hol és miként szőtte bele ezt a figurát a műveibe, megtalálják a választ a kötetben.

A 7. kötet kitalált és igaz szenttamási történetekkel kezdődik, majd végigkísér a XX. századon
Fotó: Napkút Kiadó

És a tervezett, készülő többi kötet is érdekesnek és tartalmasnak ígérkezik. Előkészületben van az ismertetőket, kritikákat, ajánlásokat, fordításokat és átdolgozásokat tartalmazó 8. (A könyvek néma mesterek), a cikkeket, nyilatkozatokat, interjúkat és alkalmi beszédeket egybegyűjtő 9. (Minden leírt betű hitvallás) és a sorozatot záró 10. (Csak füstölgök és morgolódom) kötet, amelyben azok a művek lesznek olvashatók, amelyeket mások dramatizáltak Giontól.