Tolerancia helyett gazdagellenességről szól az új Dumbó

Dumbó, a nagy lapátfülű elefánt története az egyik legaranyosabb mese, amelyet a Walt Disney filmgyártó stúdiójában valaha rajzoltak. A mai napig élvezhető, kicsit sem lett poros, pedig éppen nyolcvanéves. A gyerekek ma is bármikor szívesen megnézik a kis elefánt történetét, amelynek mássága miatt lett temérdek konfliktusa a világgal. Két éve készült a rajzfilmből egy élőszereplős remake, Tim Burton rendezte, és ebben már nem a tolerancia áll a középpontban, hanem a gazdagellenesség.

Amit ugyanis aranyosra rajzolnak az adott film készítői, az egyáltalán nem biztos, hogy tucatnyi számítógép munkájaként lemásolható háromdimenziós állatként is aranyos. De ettől függetlenül valószínű Tim Burtonnek köszönhető, hogy az élőszereplős Dumbó se nézhetetlen, az erkölcsi mondanivaló ebben is megjelenik. Az viszont igencsak szembetűnő, hogy amit most rasszistának kiált ki a mesegyár, az ebbe a filmben már két évvel ezelőtt eleve nem került bele.

A Tim Burton-féle verzió már nem az elefánt belső lelki életét boncolgatja, nem a barátságot, nem azt, hogy legyünk toleránsabbak a másság iránt, hanem a gazdag emberek és a szegények közötti konfliktust vizsgálja. Amiről eddig nem is szólt ez a mese.

A lélektelen gazdag ember a 2019-es verzióban mindenkin és mindenen átgázol azért, hogy még több pénze legyen.

Hogy aztán a film végén a szó szoros értelemben mindene a tűz martalékává váljon. Ez is fontos mondanivaló: a kapzsiság önmagát emészti fel előbb vagy utóbb. Csak a Dumbó nyolcvan éven át a tolerancia meséje volt.