Tornatore, Koltai és az alkotás végtelen csodája

Vannak olyan képsorok a filmtörténetben, amelyek beleégnek az ember emlékezetébe, amelyeket soha nem felejt el a néző. Az óceánjáró zongorista legendája című, 1998-as Giuseppe Tornatore-filmben, amelynek Koltai Lajos volt az operatőre, mindjárt két ilyen képsor is van.

Novecento Fotó: Flamex

Alessandro Baricco kellett a történet kitalálásához, Giuseppe Tornatore a sztori elmeséléséhez, Ennio Morricone a könyvben emlegetett, de nem létező tökéletes zene megírásához és Koltai Lajos az aranyszínű világ megteremtéséhez, valamint leginkább ahhoz, hogy széles tömegekhez eljusson, milyen a művészi alkotás létrejöttének érzésvilága. Mert ez a mű erről szól. És persze arról is, hogy a művész nem mindenható. Ahogy Ezerkilencszáz fogalmaz: „Ott a zongora. Elkezdődik, véget ér. Nyolcvannyolc billentyűje van mindenhol és mindenkinek. Nem lehet végtelen. Te vagy végtelen, és a zene, amit a zongorán játszol: végtelen. Nekem így jó. Így tudok élni. Ha kiviszel a partra, akkor egy olyan zongorához ültetsz, aminek millió és millió billentyűje van: végtelen. Ez az igazság, Max. Végtelen. Nincsenek határai. Végtelen számú billentyűn pedig soha nem leszek képes zongorázni. Ez nem az én hangszerem, ez Isten zongorája.”