A székely Marco Polo útikönyve élvezetes olvasmány

Nem lehetünk elég hálásak Balázs Ádámnak és a Kriterion Könyvkiadónak, amiért megjelentették az Orbán Balázs: Utazás Keleten című kötetet.

Fotó: Wikipédia

Elég sok útikönyvet olvasok, mert bár első ránézésre unalmasnak tűnő olvasmányokról van szó, mégis talán a legérdekesebb művek, amelyekben ötvöződik a szépirodalmi igényesség, az új információ és az érdekesség, olyan elegyet alkotva, amelyet tulajdonképpen minden alkalommal keresünk, amikor olvasni kezdünk. Egészen mostanig Mark Twain Utazás az Egyenlítő körül című könyve volt számomra az etalon, mert az a fenti erények mellett még humoros is.

Most viszont Balázs Ádám jóvoltából elolvashattam Orbán Balázs Utazás Keleten című kötetét, és új kedvenccel bővült a paletta: a tizennyolcadik életévét éppen csak betöltő, egy örökség miatt az 1848-as forradalom előtt családjával Törökországba utazó, majd útját több országra kiterjesztő Orbán Balázs méltatlanul kevéssé ismert könyve olyan élvezetes olvasmány, hogy bármelyik ínyenc útleírás-fogyasztó olvasó megnyalhatja a tíz ujját.

A kevésbé ismert mű tartogat keleti meglepetéseket

Felsorolni sem lehetne, hogy a hatkötetnyi (!) – a jelen kiadásban válogatott részleteket közlő – út hány településre és országra terjedt ki, de ez a fiatalember olyan magabiztos tudással rendelkezik mindenről, olyan hazafias öntudattal és mégis a világ dolgaira való nyitottsággal néz körül ott, ahová megérkezik, és olyan fennkölt, bonyolult, magasztos (íme, az elindulás szavai: „Hazulról szeretett testvérek könnyei, a tiszta érzésű falusiak és cselédek megható szerencsekívánatai közt indultunk. Komor gondolatok csatáztak lelkemben; sokszor visszatekinték szülőföldemre, az igénytelen falura, melynek egyszer magányában oly elégült perceket élvezék, midőn keblemnek vágyai annak bérces határain túl nem szárnyaltak, midőn gyermeki játékaim között oly boldog valék, midőn az élet keserű tapasztalatai még nem ösmerteték meg annak árnyoldalait.”), mégis csiklan­dóan kedves („Nagyszerűen szép volt a látvány, melynél órákat, napokat szereték vala eltölteni. De szekeresünk, ki úgy látszék, a természet szépségére nemigen fogékony vala, kiáltott, s én még egyszer végigtekintvén a tájék legregényesbikén, legnagyszerűbbikén – szekeresünk haragosan ismételt felhívásának valék kénytelen engedni” – ez a szekeres később is előkerül: „Kételyeimet eloszlatandó szekeresünk felé fordultam – ki, miután sokat szállongtam le a szekérről elbámulni a természeten, nemigen kedvelt engem s kérdezvén, hogy az mi lenne, azon lakonikus feleletet kaptam, hogy: »Plojest«”) stílusban írja meg élményeit, hogy az párját ritkítja.

Megragad és kimerevít a korabeli világ állapotáról egy olyan képet, amelyik meghatja és elandalítja az embert: gondoljunk csak az ezeréves magyar határra, a kötetben rendre felbukkanó Petőfi-versrészletekre vagy a hazaszeretet kedves megnyilvánulásaira(Párosz szigetén történik ez): „Midőn szemem ezen elragadóan szép panoráma bámulásával jóllakott, a barlang tág torkolatjába léptem, s míg kísérőink egy természet alkotta oszlophoz erősítették a lemenetelt segítő kötelet, addig én a sziklaoldalt borító mindenféle nevek közé bevéstem nagy felötlő betűkkel: Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh, magyar!” Illetve olyan tömörítő ereje van a használt nyelvnek, hogy bármelyik szépírónak a becsületére válna: „Ami Szulinát illeti, az egy nyomorult kis városka, valóságos menhely, hol minden kalandorok, üldözöttek, vékony lelkiismerettel s talányos becsületességgel bíró egyének tanyát ütöttek”.

Nem lehetünk elég hálásak tehát Balázs Ádámnak és a Kriterion Könyvkiadónak, amiért megjelentették az Utazás Keleten című kötetet, amelyik nemcsak kiegészíti – életmű szempontjából – A Székelyföld leírása című főművet, de önálló stilisztikai, történeti és olvasásélvezetességi értékkel is… „bírand”.

Orbán Balázs: Utazás Keleten. A kötetet összeállította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Balázs Ádám. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2020.