Elhunyt Jevgenyij Nyesztyerenko operaénekes

Szombaton elhunyt Jevgenyij Nesztyerenko orosz operaénekes Bécsben. A 83 éves művész halálát a Covid–19 okozta.

2012-ben a Szent Efrém Férfikar vendégeként a máriapócsi kegytemplomban és a Szent István-bazilikában lépett fel, Magyarországon ekkor énekelt először koncerten szláv egyházzenét. (A kiváló basszista 1973 óta foglalkozott orosz liturgikus zenével, s már 1985-ben egyházzenei lemeze jelent meg a moszkvai állami kamarakórussal, a felvételek Budapesten készültek a magyar és az orosz lemezkiadó együttműködésében.) Énekelt a Bartók Szemináriumon és Fesztiválon, meghívták a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválra, valamint a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválra, 2013-ban a Magyar Állami Operaházban adott orosz dalestet.

Nyesztyerenko leghíresebb szerepei az orosz klasszikus operákhoz fűződnek (Glinka: Ruszlán és Ludmilla, Ivan Szuszanyin, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Ivan Hovanszkij, Borogyin: Igor herceg), de kiemelkedőt nyújtott Mozart A varázsfuvolájának Sarastrójaként, valamint olyan operák főszereplőjeként is, mint Verditől az Attila, a Nabucco, a Don Carlos (Fülöp király megformálása a másik kedvenc szerepe volt), Rossinitől A sevillai borbély vagy Gounod Faustja. Összes szerepe közül a kritika leginkább Borisz cár alakítását emeli ki, amelyért 1981-ben Olaszországban rangos kitüntetést kapott. Részese volt Sosztakovics és számos más orosz kortárs zeneszerző ősbemutatóinak, több operát kifejezetten az ő hangjára írtak.

Nyesztyerenko a kezdetektől hangfelvételeket gyűjtött, és a különböző előadásokat meghallgatva kielemezte a különbségeket. Idővel saját felvételeit is rögzítette visszahallgatás céljából. A szakmai közönség elsősorban lenyűgöző eleganciáját, pontosságát, szenvedélyességét, kivételes muzikalitását és színészi játékát emeli ki. Ő maga egyaránt fontosnak tartotta a szerzői utasítások, a szöveg és a kotta tanulmányozását, ugyanakkor azokat a darabokat, amelyek megrendelésre íródtak, nem kedvelte.

A világhírű énekes zenepedagógus is volt, 1975 és 1993 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, 1993-tól tíz évig a bécsi konzervatóriumban tanított (lakóhelye is az osztrák főváros), két könyve és több mint kétszáz cikke jelent meg. Magyarországon is több alkalommal tartott énekes mesterkurzust, s több fiatal magyar tehetség útját egyengette, a budapesti Zeneakadémia tiszteletbeli professzora volt.

Pályafutása során 12 nyelven énekelt, németül, franciául és angolul beszélt, tanítás közben négy nyelvet (orosz, német, francia, angol) használt, s amikor A kékszakállú herceg várát gyakorolta, magyarul is tanult. A számtalan hazai és nemzetközi kitüntetéssel elismert művész hobbija a teaféleségek gyűjtése volt. 1987-ben jelent meg róla Kerényi Mária könyve.