Az alkotás Szamuely Tibor sorsán keresztül mutatja be a tanácsköztársaság 133 napjának történetét. Szamuely Tibor családjáról és újságírói működéséről viszont kevés részletet tudunk meg, ezt bővebben is ki lehetett volna fejteni. Szamuely Kun Bélával Nagyváradon ismerkedett meg, a két ember találkozóját egy nagyváradi kávéházi jelenetben láthatjuk. Ő ajánlja a népbiztos figyelmébe későbbi feleségét, Szilágyi Jolán grafikusművészt, aki szintén a Galilei Kör tagja volt. Ez pedig fontos részlet, hiszen Raffay Ernő szabadkőművességgel foglalkozó könyveiből tudjuk: a Galilei Kör egy radikális liberális fedőszervezet volt, az egyik fővárosi szabadkőműves páholyhoz volt bekötve, és később több galileistát találunk a tanácsköztársaság vezetői között.
Szamuely részt vett az első világháborúban, szibériai hadifogságba került, majd az 1917-es kommunista hatalomátvétel után szabadították ki, és Lenin célzottan szabadította rá a Kun-Szamuely párost Magyarországra, hogy elvégezzék a kommunista aknamunkát. A történelmi eseményekkel párhuzamosan – melyeket a narrátortól, Ferkó Dánieltől, vagy az állandóan visszatérő rikkancstól tudunk meg – Szamuely sorsa is kibontakozik: megmássza a proletárdiktatúra ranglétráját, egyre több hatalmat kap, és biztatják is, hogy ezzel visszaéljen: politikai gyilkosságokat rendel meg, elkezdi megfélemlíteni a fővárosi és vidéki magyarokat.
Azt is megtudjuk, hogy egy szocialista nőnek ezzel a mondattal lehet igazán kedveskedni egy hosszú, fáradt nap után: „hoztam bundát, aranyat, és felakasztottam pár magyar parasztot”. A feleségéhez, Szilágyi Jolánhoz (Réti Nóra) fűződő kapcsolata is érdekes, hisz a fosztogató körútjairól általában bőrbundát, aranyékszereket, gyöngyöket és pénzt neki visz haza a kommunista élharcos, az ízig-vérig szocialista asszony (a szintén szocialista világnézetű Kernstok Károly festőművész tanítványa) pedig örül a zsákmánynak, ez a „boldog házasságuk” titka.
Szamuely történetéből az derül ki, hogy a kommunistáknak csupán egyetlen baja volt a burzsujokkal és az arisztokratákkal, mégpedig az, hogy nem ők ültek a helyükben. A véres 133 nap alatt a harácsoláson és a haza jövőjének eltékozlásán kívül mással nem törődtek, a fővárosi szegény gyermekek balatoni nyaraltatása pedig maga volt a nagybetűs és nevetséges látszatintézkedés, hisz semmiféle szociális problémát nem akartak valójában megoldani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!