Kard, mágia, fantázia és nyelvi gyönyör

Huszti Gergely Mesteralvók viadala című új regénye pörgős, cselekményes, akciódús, fordulatos ifjúsági fantasy.

A hangját sokféleképpen kereső honi ifjúsági fantasy egyik izgalmas színe volt számomra Huszti Gergely Mesteralvók hajnala című regénye. A folytatásra, egyben befejezésre sem kellett sokat várni, nemrég jelent meg a Mesteralvók viadala is. A két kötet egyben olvasható és olvasandó, együtt is érvényes rájuk, amit korábban az elsőről írtam: pörgős, cselekményes, akciódús, fordulatos, az érzelmi hullámok is kellően nagy ívűek. Vagyis tökéletesen le fog tudni kötni egy – olvasni hajlandó – 12-13 évest három anime és négy manga között. A szerző pontosan tudja, kiknek ír; ez nemcsak azon érződik, ahogy egy-egy horrorisztikusabb jelenetet finomra hangol (vagyis nem ugrik egy korosztállyal feljebb, csak lebegteti a lehetőséget), hanem a tiszta és átlátható történet- és karaktervezetésen is. Az ifjaknak sem lesz megerőltető követni a cselekményt, s nem is kell majd visszalapozgatniuk, hogy melyik fura nevű hős éppen kivel van.

A két kötet egyben olvasható és olvasandó

Az elbeszélés is maradt a már bevált első személyű, három különböző hős nézőpontját váltogató: a titokzatos, világmentő képességeit egyre jobban kiismerő, gyönyörű Admira, a bohém, borissza, de komor titkokat rejtegető Vulgarus Pokk és Miló, a mi világunk lakója, hamisítatlan monitorfüggő kiskamasz kortársunk meséli a maga nyelvén az eseményeket. Vagyis két emelkedettebb stílben és egy mai kamaszszlengben szól a mese – a nyelvi játék feszültsége jóleső, humorforrásként is kiaknázott, és talán – de jó lenne! – több nemzedék közös örömévé is teheti a köteteket.

Huszti Gergely világépítése továbbra sem olyan dús és cizellált, mint mondjuk Clive Barker Abarat-sorozata (csak hogy szigorúan ifjúsági fantasynál maradjunk), ám amit kitalál, az tényleg az ő találmánya: a mesteralvók külsőségekbe merevedett vallási rendszere, ami a csudás eseményektől új erőre kap, a különböző városállamok és érdekszövetségek zilált pókhálója, az ellenlábasok inkább szürkére, mint tiszta feketére festése minden döccenő nélkül áll össze egy miénkkel párhuzamos varázsvilággá. A kardozós-varázslós (pláne partraszállós-szerelmes) műfaj kiüresedésével-leáldozásával rég ijesztgetnek a rossznyelvek, de Husz­ti Gergely bebizonyította: lehet roppant szórakoztató és korrektül felépített fantáziavilágot alkotni anélkül is, hogy oldalról oldalra felszisszennénk: jaj, ez Harry Potter, juj, ez A Gyűrűk Ura, ne, már megint egy sárkány…

A regényduó védjegyének is tekinthető főhősközpontúság egyszer megy a világ-, illetve cselekményépítés rovására: a tudatmódosító szerekkel legyőzhetetlenné tett Márvány Horda seregének józanságát kissé kapkodva hozza el az ébredő hajnal vezérük dicstelen halála után. Ellenben a boldog vég nagyon szépen, elegánsan cseng le, akár még további folytatásokat is ígérhet hőseink munkálkodása mesteralvóként, kinek-kinek a maga világában.

Huszti Gergely: Mesteralvók viadala. Ciceró Könyvstúdió, 2020.