Fotó: Csokonai Színház
A ősbemutató 235 éve, 1786. május elsején volt. A korabeli feljegyzések szerint az előadást fizetett rendbontók zavarták meg; az arisztokráciának nem volt ínyére a darab, de a császár tapsolt, így csatlakozniuk kellett. Az ellenkampány következtében az operát összesen kilencszer adták elő, majd lekerült a repertoárról, így a szerzőknek is szerény bevételt hozott. Viszont előadták még az év novemberében Prágában, ahol fergeteges sikert aratott. Erről így számolt be Mozart egyik bécsi barátjának: „… itt ugyanis semmi másról nem beszélnek, csak a Figaróról, nem játszanak, nem fújnak, nem énekelnek és nem fütyülnek mást, mint a Figarót, nem néznek más operát, mint a Figarót és örökké csak a Figarót.”
S hogy minek volt köszönhető a Figaro házasságának prágai sikere? Hogy minek köszönhető a Figaro házasságának több mint két évszázados, máig tartó sikere? A válasz talán benne van a ma este látható előadás rendezőjének nyilatkozatában: „Erőteljes iróniával mutatnak rá a szerzők arra a tragikomikus igyekezetre, amivel a hatalomnak kiszolgáltatott ember próbálja létrehozni a maga életterét, és szembesítenek minket azzal az abszurdummal, hogy saját életterünk létrehozásához olyanokkal kell megküzdenünk, akiket a társadalom valamilyen okból arra jogosít fel, hogy saját igyekezetünkben – ha úgy tartja kedvük – megakadályozzanak. Félelmetes humorral teli kritikája ez a hierarchikus társadalmi rendszernek, amely megmutatja, hogy a magasabb és mélyebb szinteken is emberek vannak, kiszolgáltatva egymásnak, kiszolgáltatva az embernek, illetve a legnagyobb hatalomnak: a szerelemnek” – fogalmazott Szabó Máté.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!