Zolnay alkotása csaknem fél évszázada készült, ám nemhogy nem lett egy kicsit sem poros, hanem éppen ellenkezőleg, manapság még aktuálisabb, mint az 1970-es években volt. Ma is arra törekednek a művészek, hogy megértsék a mélyebb igazságokat, ám csak erősödött a befogadói igény abban, hogy a művészetnek megragadónak és kellemesnek, megnyugtatónak és közérthetőnek kell lennie. Vagyis nem a hétköznapok sokszor szürke valóságát kell ábrázolnia a befogadók szerint, nem a lét abszurditásának drámáját. Akkor viszont mit? – tehetjük fel a kérdést. Zolnay filmjében retusált képeket, amely retusálást ma már, csaknem ötven évvel később, bárki meg tudja csinálni a okostelefonján lévő programokkal. Vagy ha a filmművészet felől közelítünk, fikciót várnak az emberek, olyat, amely új világokat hoz létre. De egyet ne felejtsünk el, mielőtt morogni kezdenénk.
Egy fikciós filmnek vagy egy retusált képnek akár még nagyobb is lehet az igazságtartalma, mint a valóságot görcsösen ábrázolni akaró művészetnek.
Nem mindegy ugyanis, hogy a fényképen – akár retusált, akár nem – milyen a fény által leképezett ember tekintete. A művészet igazsága ebben a tekintetben érhető tetten. Zolnay filmje szerint a többi porhintés.
Zolnay Pál Fotográfia című filmje elérhető a Filmio kínálatában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!