A szereplők valami láthatatlan forgatókönyv szerint mozognak, amit Jezsó a zenei szerkesztésre jellemző váltásokkal, ellenhangokkal is alátámaszt: ahogy a fent említett pozsonyi, szigorúan Bratislava hlavná stanicán felszabadultan dohányzik a hazatérő magyar deportált a vasúti restiben, hogy aztán, szinte pillanatokon belül, egyetlen magyar településnév kimondása miatt a vasúti rendőrség helyiségéből ismét egy rabtábor felé hurcolják.
Kimondva vagy kimondatlanul tehát egy felsőbb, senki által nem ismert parancsot, küldetést teljesítenek mindannyian, hiszen cselekedeteik szálai összeérnek, s bűneikből erény kovácsolódik, a szabadító cselekedetből pedig akár gyilkosság lehet. Maguk a szereplők is hajlamosak arra, hogy a legelképesztőbb helyzetekben lételméleti vitákban világítsák meg e fordulatok természetét.
Úttörőként mutathatja fel a szerző a nemrég elhunyt Grendel Lajos utolsó regénye (Bukott angyalok) után másodikként a magyar s elsőként az anyaországi irodalomban, hogy munkájába beépíti az 1945 tavasza után Pozsony alatt évekig működtetett, a város szinte utolsó szálig kitelepített, tekintélyes lélekszámú magyar és a német lakosságát elnyelő haláltábor, Ligetfalu történetét is.
Nem lőjük le a poént, de annyit elárulhatunk, szellemes fordulattal közli Jezsó, hogy az ő élete miként kapcsolódik családregényének második kötetének cselekményéhez. Erről Tamási Áron Hazai tükör című, igen kedves regénye juthat eszünkbe, ahol a levert szabadságharcot azonnal ellensúlyozza a fiatal pár házasságkötése. Hiszen az örök értékekkel egyetlen ártó hatalom sem tud mit kezdeni.
Jezsó Ákos: Mécses a ködben, Magyar Napló – Fókusz Egyesület, Budapest, 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!