Az első osztályt harmadjára sikerült elvégeznie, hiszen az nem volt kifogás, hogy magyar az anyanyelve. „Elhittük, hogy mi vagyunk a legbutábbak, mert ők tudtak beszélni, mi meg nem” – mondta. Felsőfokú pedagógiai tanulmányait rajz és matematika szakon kezdte meg, holott utálta a számtant, de a másik választási lehetőség az orosz lett volna. Miután plasztikai érzékével kitűnt, és otthagyta a pedagógiát, bosszúból az összes főiskoláról kitiltották. A pozsonyi képzőművészeti akadémiát azonban – a helyi tanári kar jóvoltából – mégis elvégezhette. Másodéves volt, mikor ’56-ban kitört a forradalom. Lakásán a barátaival arra készültek, hogy átjönnek harcolni, de mire fegyverhez jutottak, az oroszok már újból Pesten voltak. Úgy vélte, ennek köszönhető, hogy az akkori felvidéki fiatal értelmiség életben maradt, mert ha csak az elhatározáson múlik, mind meghalnak.
Diplomaszerzés után a besztercebányai tanárképző főiskolán szlovák történelem és képzőművészet szakosokat oktatott, de elmondása szerint történelemből semmit nem tudtak, így az első órán mintázni tanította őket, a maradék kettőben pedig mesélt; a suméroktól kezdve a modern irodalomig. „A végén már Adyval aludtak” – mondta. Így jött el Csehszlovákia 1968-as megszállása. Nagy János ekkor tagja volt a Csemadok központi bizottságának, ők voltak a fiatal ellenzékiek, akik már akkor elővették az autonómia kérdését. Meg is fenyegették, hogy bezárják, de mégsem tették meg, mivel nem volt párttag. „Így ezt is megúsztuk” – mondta keserédes mosolyra húzott szájjal, majd hozzátette, hogy ma még siralmasabb a helyzet, mint akkoriban volt, hiszen a magyarból átvedlett szlovákok a leginkább magyarellenesek. „Aki feladta a magyarságát, az a tudata mélyén tisztában van vele, hogy ő nem szlovák, nem román, nem szerb. Azért gyűlölködik, hogy ezt az ellentmondást feloldja magában” – vélte Nagy János.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!