Történelmi és társadalmi drámáiban a közösségi sorskérdések és a személyes tragédiák egyaránt megjelennek. Apáczai Csere János, Bolyai János, Széchenyi István, Petőfi Sándor vagy Gandhi etikai dilemmái, sorsválasztási lehetőségeik szűkösségét hitelesen ábrázolta színműveiben. Regényeiben az életszerepből és a társadalmi helyzetből fakadó determináltság, valamint az egyéni választás és a személyes boldogulás ellentétének ősi kérdéseit járja körül páratlan érzékenységgel. Igazolja ezt az Iszony családi és párkapcsolati viszontagságainak vagy a Gyász veszteségélménye tragédiájának szenzitív elbeszélése. Fontos egyéni élethelyzetek és megkerülhetetlen társadalmi kérdések kerülnek elő szövegeiben: a nagy történelmi alakok és a mindennapi „hősök” bemutatásában egyaránt. Közös pontként vizsgálja a küldetéstudat és az önmegvalósítás, a talentummal járó felelősség kényszere és az egyéni boldogulás igényének – vélt vagy valós – ellentétét.
A magyar irodalom- és művelődéstörténeti kutatás – többek között Vekerdi László, Grezsa Ferenc, Czine Mihály, Olasz Sándor, Sándor Iván, Monostori Imre, Füzi László, Cs. Varga István, Salamon Konrád, újabban Ekler Andrea vagy Békés Márton kötetei és tanulmányai révén – évtizedek óta újabb és újabb dimenzióból, változatos irodalomtudományi és eszmetörténeti módszerekkel elemzi munkásságát.
Fotó: Fortepan
Az 1975. március 3-án Budapesten elhunyt író, műfordító, kritikus és esszéista életműve műfaji és tematikai szempontból is széles körű és szerteágazó, személyes élményekkel és megfigyelésekkel, valamint irodalmi ismeretekkel és történeti tényekkel meggyőzően alátámasztott. Szövegvilága sokrétegű, mély és a mai közönség számára alighanem kissé nehezen olvasható, fölgyorsult, információorientált, „sebességcentrikus” világunkban emiatt vélhetően népszerűtlen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!