A készségek, a szépérzék fejlesztése valamennyi gyermek esetében elsődleges, és a csernátoni népfőiskolán mindig is az ízlésvilág formálását tekintették az egyik legfontosabb feladatnak, illetve megtanítani dolgozni a hallgatókat. „Mert hát súlyos elmaradásaink vannak, mivel időközben több egyszemű ördögöt is adtunk a gyermekeink kezébe a televíziótól a táblagépig. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek az eszközök nélkülözhetetlenek a mai világban, mégis végtelenül elszomorodom, amikor két egymás mellett ülő gyermeket látok, amint egymásról szinte tudomást sem véve matatják a telefonjukat.” Édeském, vedd észre, milyen gyönyörű világ vesz körül, mondogatta nekik ilyenkor.
Aki pedig a mai fiatalok érdektelenségére panaszkodik, annak azt üzente: olyanok, amilyeneknek mi neveltük őket. „Csakis magunkon kérhetjük számon, hogy milyen útravalóval engedtük ki őket a kapun. És ma is rajtunk múlik, mivel mennek ki a múzeum udvaráról. Segíteni kell őket megnyílni, kitárulkozni, vigyázva, hogy ne csikorogjon a kitáruló ajtó.”
Amelyet most végleg behúzott maga mögött. Csak a csönd maradt és az örökség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!