Génemlékezet: Takaró Mihály időtlen lírája erőt ad

A Génemlékezetben a költő az utóbbi harminc év termésének legjavát rostálta egybe, lírai életrajznak is tekinthetjük, melyet Balassi harciassága és Dsida keresztény lelkisége jellemez.

Pataki Tamás
2021. 04. 14. 6:18
null
20210308 MN Budapest Takaró Mihály interjú Magyar Nemzet fotó:Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Génemlékezet. Különleges verseskötetet olvastam a hét végén, melynek címe sokat elárul a tartalmáról. Ahogy Orbán János Dénes írta a könyv ajánlójában: „Takaró Mihály minden sorából a keresztény-patrióta hit sugárzik.” És ezenfelül Madách Imre örök érvényű testamentuma – melyet örökül hagyott minden magyar tollforgatónak és gondolkodónak –, az ember, küzdj és bízva bízzál erkölcsi parancsa is. Hisz éppen ezt teszi lírájában Takaró Mihály, a magyar irodalomtörténet ­doyenje, akinek rendkívüli irodalomtörténeti műveltségét, izgalmas előadói stílusát már a Tőkéczki és Takaró: Történelem és irodalom mindenkinek című műsorból ismerhetjük. Kevés irodalomtörténészről állítható, hogy a magyar irodalom szerelmese, de Takaró Mihály úgy ad elő, hogy az irodalmi ateista – magyarán az irodalmat nem olvasó ember – is hívővé, azaz olvasóvá válik. Éppen ezért poeta doctusnak kell tartanunk a szerzőt, ám verseinek köze sincs a szobatudósok művi költészetéhez, hanem azon elemi képzelőerő sugárzik belőlük, mely csakis a lélek legmélyéről eredhet.

A szó legjobb értelmében vett klasszikus versek ezek Forrás: Püski Kiadó

A Génemlékezet. Válogatott és új versek 1990–2020 című kötetében a költő, irodalomtörténész az utóbbi harminc év termésének legjavát rostálta egybe, tehát kis túlzással lírai életrajznak is tekinthetjük a kötetet, melyet Balassi harciassága és Dsida keresztény lelkisége jellemez. Merthogy Takaró Mihály istenes verseket, szerelmes verseket, magyarságverseket ír, ilyenformán a magyar irodalom legjellegzetesebb és legszebb hagyományait folytatja. A szó legjobb értelmében vett klasszikus versek ezek, melyekben a forma és a gondolat egységet alkot. Húsvét után különösen szívhez szóló a Jeruzsálemi hétvége misztikus ciklusát olvasni, de a Menekülés Ninivébe vagy a Fohász a Teremtőhöz című versek is kiemelkednek a kötetből. Megrendítő vers a Haikuk az Intenzívről (Udvarhelyi agóniám), melyben a költő számot ad a halálközeli élményéről, a Séta Enyeden az omladozó ősi magyar templom körül pedig egy nagyon lényeges gondolatot is megfogalmaz:

„A kövek a tanúk!

Vigyázzatok a kövekre

Ellenségeink nagy szövetségese

az ENYÉSZET!

Ne engedjétek, nehogy

delejtelenek legyenek!”

A „nehogy delejtelenek legyenek” sok mindenre kiterjeszthető parancs, melyet érdemes megfogadnunk, mert ezekből a valós és szellemi kövekből épül fel a magyar identitásunk. Takaró Mihály olykor kemény hangú, karakán versekben kardoskodik, melyre jó példa a 18 szó az örök besúgóknak című műve: „Tán mintha / pálinka- / gőzbe főzve / puhára, / adtad volna / magad zsoldra, / levetkőzve / pőrére / magad húzva / Júdás-ruhát / magad / szennyes / bőrére.” Éppen e hit és következetesség miatt értékes és időtlen Takaró Mihály költészete, mert elég bátor ahhoz, hogy vállalja a hagyományt egy olyan korban, melyben a különféle izmusok a hagyomány megtöréséért, meghaladásáért küzdenek.

Takaró Mihály: Génemlékezet. Válogatott és új versek 1990–2020. Püski Kiadó. 2021.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.