Génemlékezet. Különleges verseskötetet olvastam a hét végén, melynek címe sokat elárul a tartalmáról. Ahogy Orbán János Dénes írta a könyv ajánlójában: „Takaró Mihály minden sorából a keresztény-patrióta hit sugárzik.” És ezenfelül Madách Imre örök érvényű testamentuma – melyet örökül hagyott minden magyar tollforgatónak és gondolkodónak –, az ember, küzdj és bízva bízzál erkölcsi parancsa is. Hisz éppen ezt teszi lírájában Takaró Mihály, a magyar irodalomtörténet doyenje, akinek rendkívüli irodalomtörténeti műveltségét, izgalmas előadói stílusát már a Tőkéczki és Takaró: Történelem és irodalom mindenkinek című műsorból ismerhetjük. Kevés irodalomtörténészről állítható, hogy a magyar irodalom szerelmese, de Takaró Mihály úgy ad elő, hogy az irodalmi ateista – magyarán az irodalmat nem olvasó ember – is hívővé, azaz olvasóvá válik. Éppen ezért poeta doctusnak kell tartanunk a szerzőt, ám verseinek köze sincs a szobatudósok művi költészetéhez, hanem azon elemi képzelőerő sugárzik belőlük, mely csakis a lélek legmélyéről eredhet.
A Génemlékezet. Válogatott és új versek 1990–2020 című kötetében a költő, irodalomtörténész az utóbbi harminc év termésének legjavát rostálta egybe, tehát kis túlzással lírai életrajznak is tekinthetjük a kötetet, melyet Balassi harciassága és Dsida keresztény lelkisége jellemez. Merthogy Takaró Mihály istenes verseket, szerelmes verseket, magyarságverseket ír, ilyenformán a magyar irodalom legjellegzetesebb és legszebb hagyományait folytatja. A szó legjobb értelmében vett klasszikus versek ezek, melyekben a forma és a gondolat egységet alkot. Húsvét után különösen szívhez szóló a Jeruzsálemi hétvége misztikus ciklusát olvasni, de a Menekülés Ninivébe vagy a Fohász a Teremtőhöz című versek is kiemelkednek a kötetből. Megrendítő vers a Haikuk az Intenzívről (Udvarhelyi agóniám), melyben a költő számot ad a halálközeli élményéről, a Séta Enyeden az omladozó ősi magyar templom körül pedig egy nagyon lényeges gondolatot is megfogalmaz:
„A kövek a tanúk!
Vigyázzatok a kövekre
Ellenségeink nagy szövetségese
az ENYÉSZET!
Ne engedjétek, nehogy
delejtelenek legyenek!”
