A „nehogy delejtelenek legyenek” sok mindenre kiterjeszthető parancs, melyet érdemes megfogadnunk, mert ezekből a valós és szellemi kövekből épül fel a magyar identitásunk. Takaró Mihály olykor kemény hangú, karakán versekben kardoskodik, melyre jó példa a 18 szó az örök besúgóknak című műve: „Tán mintha / pálinka- / gőzbe főzve / puhára, / adtad volna / magad zsoldra, / levetkőzve / pőrére / magad húzva / Júdás-ruhát / magad / szennyes / bőrére.” Éppen e hit és következetesség miatt értékes és időtlen Takaró Mihály költészete, mert elég bátor ahhoz, hogy vállalja a hagyományt egy olyan korban, melyben a különféle izmusok a hagyomány megtöréséért, meghaladásáért küzdenek.
Takaró Mihály: Génemlékezet. Válogatott és új versek 1990–2020. Püski Kiadó. 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!