Hány esztendős az elektromos basszusgitár?

Amikor manapság Roger Glover bemegy a próbaterembe, bedugja az erősítőbe a Vigiert, hangol egy kicsit, állítgat cseppet, aztán penget valamit bemelegítésképpen, majd belecsap a többiekkel a rockba, végtelenül egyszerűnek látszik minden. Sose gondoltam volna, mennyi titkot rejt egy számtalanszor látott és hallott, jó ismerősnek vélt hangszer története, amíg nem találkoztam Koller László szobrászművésszel és basszusgitárossal, aki épített már magának működő hangszert és több előadást tartott az instrumentum történetéről.

Koller László saját építésű basszusgitárjával
Fotó: Koller László

– Hogyan nyerte el a hangszer a mai formáját?

– Paul Tutmarc fia, Bud 1948-ban gyártott egy kisebb szériát a Bass ­Fiddle-hez igen hasonló ­hangszerből (csak a hangszedő van máshol és a fej formája más) Serenader Bass néven – ez akkora volt, mint egy gitár, csak hosszabb, de a bőgőénél rövidebb húrhosszal. Az igénybevételhez képest törékenynek tűnt, a „konzervatív bőgős rassz” (ahogy Tutmarc mondta) nem fogadta el. És jött a szélsőségesen funkcionalista Leo Fender, aki szentségtörő módon a gitárokat is csavarokkal rakta össze ragasztás helyett, hogy könnyebben lehessen cserélni az alkatrészeket. Ő biztosan találkozott Tutmarc üzleti szempontból nem túl sikeres hangszerével, hisz ő is ugyanezzel foglalkozott (a mai napig viták folynak: Fender vagy Tutmarc volt az első, és hogy akkor hány éves is pontosan az elektromos basszusgitár?). Úgy gondolta, ő majd sikerre viszi ugyanezt a maga precíz módján: kísérletezett a gitárosnak és bőgősnek is kedvező, ideális húrhosszon, átalakította az addig bevált, tömeggyártásra alkalmas gitárja formáját, hogy a megváltozott súlyviszonyoknak megfeleljen. Így született 1951-ben a Fender Precision Bass. Amin mindössze 1954-ben és 1957-ben kellett finomítani ahhoz, hogy megjelenéséről és hangzásáról az a szó jusson eszünkbe: basszusgitár.