Habár hivatalosan 1971. április 6-án alakultak meg, az első koncertjüket csak júliusban adták a Budai Parkszínpadon. A zenekar létrejöttétől az első szereplésekig eltelt időszak a tagcserék okozta viharé és annak lecsendesedéséé volt: támadt némi sajtópolémia körülöttük, de Kóbor János végül nagyon diplomatikusan annyit nyilatkozott az Ifjúsági Magazinban, hogy továbbra is együtt szeretne focizni Presser Picivel, továbbra is a barátjának tekinti, és az esetleges kritikáknak egyszer s mindenkorra szeretne véget vetni. A kezdeti első néhány hónapról a Magyar Ifjúság viszont nem is tudósított, még az is lehet, hogy már ekkor beigazolódott Presser Gábor meglátása, miszerint a honi média akkoriban mintegy virtusból versenyt űzött abból, hogy mennyire nem írnak róla és produkcióiról a lapokban, ha pedig mégis, akkor eléggé nagy fenntartásokkal. Az egyik cikk például úgy szellemeskedett, amikor megpróbálta feloldani a GT rövidítést, hogy az lehet gégetampon vagy egy nagy teljesítményű jármű. A hetilapként működő Magyar Ifjúság 1971. július 9-én írt először a bandáról (hacsak nem számítjuk azt a félmondatot, amelyben Zalatnay Sarolta megemlíti őket, mint a második szólólemezén közreműködőket, s ilyetén módon még az a furcsa helyzet is előállt, hogy az LGT legénysége nem saját lemezén, hanem Zalatnayén szerepelt először együtt egyazon felvételen) kaptak egy egyharmad oldalt. A cikkből is kiderül, hogy a négy alapító korábbról jól ismerte egymást, ami nem nagy meglepetés, hiszen ebben a szakmában ekkor már mindenki tudta a másikról, hogy hova tartozik. A kezdeti nehézségek is kaptak egy mondatot, miszerint sokat kellett várniuk az erősítőkre és más műszaki berendezésre (Yamaha- és Marshall-felszerelések), de aztán az optimista hangvételé lett a főszerep, amikor azt nyilatkozták közösen a Budai Parkszínpadon adott debütáló koncertjük után, hogy „az volt a szerencsénk, hogy tudtuk, mit is akarunk csinálni. Azokat a nótákat, amelyeket itt játszottunk, közös munkával alakítottuk ki, olyan stílusban, amelyről érzésünk szerint a jövőben meg lehet majd ismerni bennünket. Ha négy olyan zenész jön össze, akiket a hasonló elképzelések már régen egymáshoz vonzottak, akkor ebből feltehetőleg kialakul valami új, más, mint amit eddig külön-külön csináltak. Mi ezért alakítottuk az LGT-t: hisszük, hogy csak úgy tudunk továbblépni, fejlődni, ha azt a csúcsot, amelyet korábbi együtteseinkben, azokkal a társainkkal elértünk, szinte kiindulási alapnak tekintjük, s eddigi eredményeinkre építjük az újabb elképzeléseket. A beatben sem mondhat le róla az ember, hogy időnként megújítsa önmagát. Mi négyen a régiek vagyunk, akiket jól ismernek a fiúk-lányok, de újak is akarunk lenni, egyenként, s főleg így együtt mint Locomotiv GT. Az már a hallgatóink dolga, hogy eldöntsék, ez sikerült-e?”