Ötvenéves az Illés Human Rights című lemeze II.

Az Illés-együttes 1970 tavaszától 1971 tavaszáig csaknem egy évig súlyos retorzió alá esett a BBC-ben adott, a magyarországi ifjúságpolitikát kritizáló nyilatkozata miatt. Az egyéves moratórium során nem játszhattak Budapesten, de Miskolcon és Egerben sem, így lettek ők „a vidék legjobb zenekara”. A rádióban és a televízióban sem adták le dalaikat, de kikerültek Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmjéből is (öt daluk azonban maradhatott, csak mások játszották el helyettük azokat). Miután feloldották a szilenciumot, nemcsak visszatérhettek a budapesti világot jelentő deszkákra és szerepelhettek újra a rádió és televízió műsoraiban, hanem éppen ötven éve kiadhatták következő, Human Rights című nagylemezüket is.

Mensáros László színművész 1970-ben Fotó: Fortepan / Hangosfilm

A Virágok tengerén

Ezen a nagylemezen vannak további karizmatikus szövegek is, nem kevésbé izgalmas zenei köntösbe csomagolva. A nem igazán slágeres, szaggatott gitártémára épülő Elindulóban az „Állj fel, állj fel, emberré váltál” akár az ősemberből való felegyenesedést is jelenthetné, ám ebben a kontextusban nyilvánvalóan inkább az elnyomatásból való felkelést jelenti. A Virágok tengere már a pszichedelikus rock megelőlegezése, Szörényi Levente szenvedélyes hangján adja elő a hippimozgalomra emlékeztető szövegtémát, ugyanakkor a Kádár-rendszer magára vehette „A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma” bemondást, ami tartalmát illetően az egyik központi eleme ennek a korongnak. Rocktörténeti kuriózum, hogy Bródy János eredetileg ezt a két szókapcsolatot fordítva szerette volna szerepeltetni, de úgy nem jött ki jól a zenére prozódiailag. Mindenesetre ez az axióma volt annyira széles körűen értelmezhető, hogy bármilyen politikai hatalomra lehetett vonatkoztatni, tértől és időtől függetlenül, ez védhette meg a zenekart az esetleges cenzori támadásoktól. „A Kádár-rendszerben nyilvánvalóan voltak tabutémák, ezért születtek olyan művek, amelyek nem nyíltan, hanem áthallásos formában beszéltek a tiltott dolgokról. Folyamatos játék és küzdelem volt ez, de érdemes volt kockáztatni, és elmenni addig a bizonyos falig. Egy zenekarnak mindig fontos a siker, és ha lemond a rizikós szövegekről és belesimul a rendszerbe, könnyen érdektelenné válhat. Azt ugyanis pontosan soha nem lehet tudni – és ez a Kádár-rendszer idején hatványozottan igaz volt –, hogy hol húzódnak azok a határok, amelyeken túl a hivatalos média nem hajlandó foglalkozni a produkcióval” – emlékezett vissza a szövegíró ezzel kapcsolatosan a kor szellemére.

Az első rész itt olvasható.

(Folytatjuk)