A lemezen az A oldalra szerkesztették magát a rockoratóriumot, ami egy instrumentális, Bevezetés című tétellel kezdődik, az elején akusztikus gitárral, majd Hammond orgonaszólóval, illetve Mensáros László prózájával, amibe visszaszőtték az akusztikus gitárt. A szöveg átvezet az Ész és lelkiismeret című darabba, amely zeneileg a rendkívül kemény gitárriffekről és a belesikító szólógitárról, valamint Szörényi Levente lírai hangvételű énekéről híresült el. A zeneszám arról szól, hogy minden ember szabadnak született (lásd pár évvel később a Piramis Szabadnak születtem című számát), ami a kommunista rendszerben sokak számára nem valósult meg, de a jogaikat és kötelezettségeiket neveltetésük során kapják meg. A harmadik szám, a Te kit választanál? dilemmákat sorol fel, ugyanakkor – talán az utókor szemszögéből nézve még inkább – a politikai pluralizmust is felveti. Az aczéli karantént épphogy elhagyva igencsak bátornak mondható a szövegválasztás, ami az egész Kádár-rendszer alapját kérdőjelezi meg, mivel egyértelműen az egypártrendszer visszásságait is firtatta. Áthangszerelve az István, a király rockopera nyitódala lett 1983-ban, de az 1971-es verzió kicsit dögösebbre sikerült a zongorafutamokkal, míg az 1983-as inkább letisztult formákat mutat, de ahogy Szörényi Levente is énekli a dalban, „Oly nehéz a választás” a szám két verziója között is, kinek-kinek ízlése szerint. Mindenesetre a dal nagyon sokrétű zeneileg és szövegében egyaránt. A zene megelőlegezi a későbbi magyar rockoperákat is, amelyek születésénél nem véletlenül a Szörényi–Bródy szerzőpáros bábáskodott. Az sem véletlen, hogy a Human Rights megszületése után a Vígszínház eredetileg őket kereste meg a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical megzenésítésével, és csak miután ők nemet mondtak, lett a darab a Presser–Adamis párosé.
Fotó: Fortepan / Hangosfilm
A Te kit választanál? felvetette az egypártrendszer legitimációjának kérdését. Tekintve, hogy 1983. június 6-án az MSZMP KB már döntött a kettős jelölésű választásról, ez a dal az István, a király-ban határozott aktualitást nyert. (Az első ilyen választás eredményeként 1985-ben az országgyűlési képviselők 75,1 százaléka volt csak MSZMP-tag, a többiek elvileg függetlenekként indultak, gyakorlatilag túlnyomó többségük be volt csatornázva a párt valamelyik fiókszervezetébe.) Bródy János erről korábban így nyilatkozott: „Eredetileg tényleg nem gondoltam volna, hogy ennek a szövegnek akkora jelentősége lesz, hogy majd egyszer, ha írunk egy rockoperát, akkor ezzel kezdjük. A ’koronaékszer’ szót például 1971-ben kifejezetten átvitt értelemben használtam, és csak a rockoperában nyert konkrét jelentést. A dal elsősorban az emberek válaszút elé állításáról – és nem a pártpolitikai választásokról – szól, ami akár történelmi értelemben sorsfordító pillanatokban is bekövetkezhet, amikor ’Valakinek holnap meg kell válni az életétől’.” A „Valakinek holnap át kell írni a régi meséket” kifejezés értelmezhető úgy is, mint az akkoriban tabuként kezelt 1956-os forradalom és szabadságharc Kádár-rendszer általi meghamisítása, de persze kibővítve a kört ez a sor azt az akaratot is kifejezi, hogy minden hazug mesét meg kellene igazítani. Az a sor pedig, hogy „Valakinek holnap le kell mondani hivataláról”, minden időben értelmezhető a változások szükségességéről, de a hetvenes években egyre erőteljesebben vetődött fel az a kérdés, hogy ki követi majd Kádárt a párt élén. 1972-ben, amikor Kádár János betöltötte az akkori nyugdíjkorhatárnak számító hatvanadik életévét, taktikai okokból beadta lemondását az akkori legmagasabb pártvezetői plénumnak, a Politikai Bizottságnak, de a párt Központi Bizottsága nem is volt hajlandó erről tárgyalni. Ezzel Kádár megerősítette pozícióját, egyúttal üzent a belső „munkásellenzékének”, hogy megszilárdította a hatalmát.
