Százhúsz éve született a kalandos életű Gyimesy Kásás Ernő

A kalandos életű Gyimesy Kásás Ernő 1901. április 15-én született Gyergyószentmiklóson, jómódú erdélyi magyar családban. Rokonai között említhette Benedek Elek írót is. Nagyapja, Kásás György családjából származik a két világhírű vízilabdázó: Kásás Zoltán és fia, Tamás.

Gyimesy Kásás Ernő univerzális ember volt: festő- és fotóművész, rajztanár, művészeti szervező, aki hegedűn és zongorán is kiválóan játszott. Élete bővelkedett eseményekben, merész vállalkozásokban. Tizenkilenc évesen átszökött a határon, hogy Budapesten tanuljon. Miután nem könnyen, de beengedték Amerikába, ökumenikus templomot épített a magyar közösségnek. Chicagóban a Légiszínház címet viselő rádióadás igazgató-bemondója lett. Később betegség miatt hazaköltözött, s újságírónak állt. A Magyar Film kiadóhivatal vezetője és a Hivatásos Fényképész főszerkesztője lett, valamint részt vett a Magyar Fénykép-Múzeum szervezésében is. Viszont a háború után csak vasúti építkezésen alkalmazták segédmunkásként. Az ­’56-os forradalomban légoltalmi megbízottként vett részt, aztán novemberben úgy döntött, végleg elhagyja Magyarországot. Decemberben már Amerikában segítette a magyar menekülteket. Nagy részt vállalt a New ­York-i Magyar Ház létrehozásában. 1964-ben megválasztották a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetségének elnökévé. Kilencvenhárom éves korában, New Yorkban hunyt el.

Gyimesy Kásás Ernő legnagyobb szenvedélye a kép volt s annak elemzése. A portrétól a történelmi képig a festészet minden ágával foglalkozott. Életének fő célja a külföldön élő magyar képzőművészek adatainak összegyűjtése és megismertetése volt. Szülőföldjére majd ötven év elteltével lépett újra. 1978-ban Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum kiállításán mutatták be a képeit. Ily módon tért vissza oda, ahonnan elindult. ­Gyimesy Sepsiszentgyörgyön gyerekeskedett, a Mikó Református Kollégium diákja volt. A Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte, ahol Glatz Oszkár és Benkhard Ágost voltak a mesterei. A főiskola után posztgraduális képzéseken vett részt Nyugat-Európában és a Chicago Art Institute-ban. 1929 nyarán a Székely Nemzeti Múzeum 50. évfordulóján rendezett kiállításon hét képet ajándékozott a múzeumnak, és elnyerte első aranyérmét. Amerikában az International Travel Show tárlatán erdélyi tárgyú képeit és székely bútorterveit állította ki. A Chicago World’s Fairen a Mit adott a könyv az emberiségnek című freskótervvel vett részt, majd az indianapolisi Art Institute rendelésére elkészítette a Justicia freskótervét, amelyet az East Chicagó-i bíróság épületében helyeztek el. 1968-ban elnyerte – a Clevelandben ma is működő – Árpád Akadémia aranyérmét, és megválasztották az akadémia képzőművészeti osztályának elnökévé.

Az akadémia keretein belül – a világszövetség elnökeként – húsz éven keresztül rendezett kiállításokat Clevelandben, New Yorkban, Washingtonban, Torontóban, Münchenben és Monacóban. Munkájáért az Árpád Szövetség Nagy Arany Árpád-csillag elismerését vehette át. Könnyű L. Lászlóval közösen írták meg a Külföldi magyar hivatásos képzőművészek című könyvüket, majd 100 év magyar művészei egy festő életrajzában 1880–1980 címmel kiadta saját regényes életrajzát is.

Tanítványa, Tóth Csaba Béla Gyimesy Kásás Ernő élete és munkássága címmel írt monográfiát, amelynek célja, hogy minél többen megismerjék a festőt, és elnyerhesse méltó helyét a magyar művészek között. Ősszel a Magyar Kuturális Intézet, Sepsiszentgyörgy – a helyi kollégákkal közösen – online kiállítással szeretne megemlékezni a művészről, főleg a külföldi magyar képzőművészet forrásfeltárásában játszott úttörő szerepe tekintetében.