A mozik és a szívek megnyitása

Úgy látszik, a dél-koreai animá­ciós filmek esetében még nem kell temérdek érzékenyítő gondolattal telepakolni egy filmet. Épp ezért felhőtlen szórakozást nyújtott A hercegnő és a hét törpe című mesefilm a hosszú hétvégén azoknak a családoknak, amelyek engedtek gyermekeik nyomásának, és azonnal el is vitték őket a premier előtti vetítésre az újra megnyílt mozik valamelyikébe.

Az alkotás sok szereplőt felvonultat a gyerekek ismert és kedvenc hősei közül Fotó: VertigoMedia

Néha az embernek olyan érzése volt Sung-ho Hong, Moo Hyun Jang és Young Sik Uhm dél-koreai filmrendezők A hercegnő és a hét törpe című 2019-es, ám az újranyílt mozikban csak most bemutatott filmjének nézésekor, hogy ebben az alkotásban aztán minden mese benne van. A Grimm testvérek Hófehérke-története a film alapja, aztán a leghangsúlyosabban Andersen A piros cipellők című alkotása, de igencsak sok utalás van a Shrek-filmekre, sőt a Jégvarázsra is. Ilyenkor szokta menekülőre fogni az ember, mert még főzéskor se szerencsés, ha kotyvaszt az ember, és mindent egybeönt, amit csak otthon talál, miért sikerülne ez akkor, ha még az ősi és mély hagyományokkal rendelkező mesedramaturgiát sem lehet figyelmen kívül hagyni egy film elkészítésekor.

Ám kapaszkodjon meg az olvasó (a legjobban teszi, ha az újra megnyílt mozik karfájába): a dél-koreai filmesek annyira alaposan végiggondolták, hogy mit akarnak mondani a meséjükkel, hogy egészen okos és különleges film született, amely ráadásul nem is veszi annyira komolyan magát. Jókat lehet nevetni a sokszor kifordítottan működő helyzeteken.

A hercegnő és a hét törpe sok szereplőt felvonultat a gyerekek ismert és kedvenc hősei közül
Fotó: VertigoMedia

Ha a népmeséket vesszük alapul, akkor szembetűnő (mármint annak, aki veszi a fáradságot és mindennap, éveken át olvas a gyermekeinek népmesét, ami a gyereknevelés első öt legfontosabb feladata között biztosan ott van), hogy ott a leggyakoribb téma a párválasztás. A mesékben általában fontos próbákat kell kiállni, amik nemcsak arról szólnak, hogy bizonyítania kell egy férfinak, hogy erős és bátor, meg tudja majd védeni a nőt, hanem arról is szól, hogy egy férfinak tiszta szívűnek, segítőkésznek és elkötelezettnek kell lennie; a nők esetében általában (érdekes módon) elég szokott annyi lenni, hogy hűséges. A modern mesék viszont már nem annyira (vagy egyáltalán nem) fektetnek hangsúlyt arra, hogy a párválasztás témájával bajlódjanak, a témájuk inkább az, amivel a legjobban frusztrálttá lehet tenni a modern embert: az önmegvalósítás. Már a mesékben annyira híresek és nagy sztárok lesznek a mesefigurák, hogy ahhoz persze egy átlagos gyermek fel nem érhet, de még ezzel sincsen akkora baj, mert persze hercegek meg hercegnők se válnak a gyermekeinkből. A baj inkább az, hogy ezekben a mesékben minden a munkával kapcsolatos önmegvalósításról szól, ami, mint tudjuk, keveseknek adatik meg, ám például (hogy mást ne mondjunk) mindenki meg tudná valósítani önmagát sikerek közepette a családjában. Erről már sokkal kevesebb modern mese szól.

Bár A hercegnő és a hét törpe sokat csavar az eredeti történeten, de mégiscsak arról szól, hogy ne a másik szépségébe, testébe legyünk szerelmesek, hanem ismerjük meg a lelkét is. Mindez úgy jelenik meg ebben a filmben, hogy a fiúnak szembesülnie kell azzal, hogy egy kicsit teltebb a leányka, mint azt a magazinfotókhoz hasonlító kép mutatja, amikor felveszi a piros cipellőt. A lány meg azt tapasztalja meg: mindegy, hogy zöld törpe vagy sudár herceg a fiú, ha figyel rá és elfogadja olyannak, amilyen, akkor természetesen jön majd az átkot megváltó csók. Sem a fiúknál, sem a lányoknál nem a külső kérdése az egész. A másik lelkének a megismerése viszont hosszabb folyamat, erre is nagy hangsúlyt fektet a film, sőt még arról is szól, hogy az sem baj, ha nem olyan tökéletes az a fiú vagy lány, mert alakíthatjuk egymást, a szeretet csodákra képes. Úgyhogy a film megnézése után már nemcsak a mozik megnyitásának örülhettek a nézők, hanem annak is, hogy nyitottabb lett a szívük, mert „jól csak a szívével lát az ember”.