A tavaszi virágzás köszöntése varázslatos tájakon

Az évkör egyik legbizsergetőbb időszakába léptünk. Virágok, bódító illat, csicsergő madarak, szerelem – amerre csak nézünk. Az ősi magyar vallásunkban május elseje a tavaszi virágzás köszöntése. A fák, a növények, a buja tavaszi élet és a napsütés ünneplése. Egy kirándulás során a tavaszi virágzást köszöntöttük mi is Hőgyes Károly vezetésével, szépséges tájakat bejárva, ősi magyar hagyományokat felidéző előadásával kísérve.

Fotó: Fodor Erika

Májusban megnyílik tehát az égi kapu, s ezzel bennünk is megnyílik a lehetőség, hogy az égi erők támogatásával feljussunk a világfán egészen a csúcsig. Mivel a szertartás eredetileg nem csupán a mítosz megjelenítése, hanem megvalósítása is: ezért állítanak ilyenkor májusfát – mert a szertartásban valóságos, égbe nyúló fa jeleníti meg azt a függőleges, felfelé vezető utat, amit az ember önmagában jár be, mind magasabb állapotokat meghódítva magában. Ilyenkor választották a pünkösdi királyt, így mi is megkereshetjük magunkban azt a lehetőséget, ahol mint király a birodalma felett, uralmat szerezhetünk önmagunk összes állapota felett.

Az ősi ünnep a zöld ág behozatalával kezdődött. A zöldellő, virágzó ágak, viruló gallyak, amelyekkel a lányos házak kapuit díszítették a természet megújhodásának szimbólumai, de udvarlási szándék kifejezői is voltak. Zöld ág járásnak, de helyenként fendijózásnak nevezték az ünnep ezen részét, amiben talán a „fent de jó!” rejlik. A frissen metszett ágakkal játszottak is „hidas” játékot, amikor párosával összefogódzkodtak, a párok egymás mellé álltak, felemelték kezüket, a leghátsók pedig átbújtak a többiek karja és az ágak alatt, majd beálltak előre. Közben ezt énekelték: „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, hadd bújjatok rajta!” Az aranykapu a felvilág kapuja, vagyis bennünk, önmagunkban nyílhatnak meg olyan kapuk új lehetőségek felé, amelyek a tudati szabadságunkat eredményezhetik. Igyekezzünk tehát tiszta érzelmeket táplálni, világos, „fennkölt” gondolatokkal áthatni magunkat, akaratunkat jóra irányítani, hiszen ebben az időszakban a Nap éppen a lehető legtöbb fényt, világosságot árasztja szét világunkban, és ez az erő ugyancsak befelé fordítható.

Az ünnepek, szertartások a rendezettségben és ritmusban, azaz a világmindenséggel összhangban élni kívánó ember számára megteremtették az alkalmat arra is, hogy a külső világban megélt rendet benső élménnyé emelje. Ez az igény örök érvényű minden kor és a világ bármely pontján élő ember számára. A lehetőség tehát minden korban adott, csupán a szimbólumok mögött rejlő jelentést és üzenetet kell feltárni és alkalmazni – mondta végül Hőgyes Károly.

A Teve-szikla előtt elhaladva jutottunk vissza a parkolóhoz. Változatos tájakat láttunk: hegyet, völgyet, bányát, szakadékot, sárga repcemezőt, virágzó fákat. Közben telítődtünk a zölddel, az erdő illatával, az elhangzott gondolatokkal és a tavaszünnep varázsával.