Az idei Oscar-gála divattéren adós maradt az újdonsággal

Politikai és művészeit körökben egyre többször kerül szóba a divatdiplomácia. Hogyan és mit üzen egy ruha vagy kiegészítő? Az idei Oscar-gála bár számos dologban történelmet írt, ami a divatot illeti, mégis adós maradt az újdonsággal.

A 93. Oscar-gálán sorjáztak a történelmi elsőségek, a divat esetén azonban Hollywood az újjászületés helyett Hollywood jól ismert formuláit választotta. A díjátadó előtt a show producerei Steven Soderbergh-, Stacey Sher- és Jesse Collins-üzenetet küldtek a résztvevőknek, amely a koronavírus kapcsán bevezetett intézkedésekről szólt. Ennek megfelelően a sztároknak, mikor forgott a kamera, nem volt szabad maszkot hordaniuk, a szünetekben viszont kötelező volt a maszkviselés. Másrészt tilos volt Zoomon keresztül bejelentkezni, a dress code hívószava pedig a „lelkesítő és ambiciózus” lett, vagyis az elmúlt évben megszokott karanténsikk teljes kizárása.

Hollywood nem először ír elő bizonyos megjelenést. 1968-ban, az Oscar negyvenedik születésnapjára a harmincötször jelölt jelmeztervező, Edith Head azt üzente, hogy az esemény ünnepélyességére tekintettel a hölgyeknek legalább földig érő viselet a kötelező, lehetőleg pasztellszínekben, mivel a dekoráció mindenhol fehér és arany. Hollywood aranykorában még nem a divatházak diktálták a vörös szőnyeges megjelenéseket, hanem a mindenható stúdiók.

Ötven évvel később változott némileg a helyzet, de a sztárok többsége most is betartotta a felhívásban foglaltakat. Jelentős trend volt a Hollywood aranykorához való visszatérés (Amanda Seyfried vörös óriásszoknyás Armani Privéje, Reese Witherspoon görögös Diorja, Maria Baklava hófehér, hamupipőkés Louis Vuittonja), a szinte jelmezszerű nyolcvanas évek megidézése (Laura Dern a Fekete Hattyú ihlette tollas Oscar de la Rentája, Regina King a Pillangókisasszony után szabadon készült jégkék Louis Vuittonja, Angela Bassett tűzpiros, óriásmasnis Alberta Ferrettije) és az optimista kilencvenes évek haskivágásai (Zednaya, Vanessa Kirby és Carey Mulligan mintha Jennifer Aniston, Halle Barry és Jennifer Lopez kilencvenes évekbeli gardróbjából öltöztek volna). A karantén idején az öltözködésben megjelent hétköznapiság egyedül a legjobb rendezői Oscart elnyerő Chloé Zhao egyszerű, nude, kötött Hermes ruhájában és a díjátadó zenei rendezője, Questlove aranyszínű Crocs papucsában volt fellelhető.

Halle Barry a 93. Oscar-gálán Fotó: Marieclaire.hu

Az óriásszoknyás báli ruhák, illetve a Glenn Close-on látható kesztyű utalt még a karanténsikkre, de összességében a divat sokkal inkább vissza akart térni a pandémia előtt megszokottakhoz, semmint a divatipari változásokat hangsúlyozni. A 368 milliárd dolláros amerikai divatipar az egyik legfontosabb munkáltató az országban, a világjárvány azonban felgyorsította trendet, hogy az automatizáció és az olcsó távol-keleti gyártás miatt egyre csökken a munkahelyek száma. A járvány okozta megváltozott lehetőségek okán általánossá vált az online ruhaigazítás a nagy presztízseseményekre, így az Oscarra készült ruhák esetén is, amelyet a virtuális technológiák is megkönnyítenek. A divatbemutatók egyre inkább az online térbe kerülnek, ennek megfelelően filmes behatásokkal, hogy online formátumban is elég megkapók lehessenek. A nagy üzletek hivatásos vásárlói pedig postán kapják a mintadarabokat, hogy eldönthessék, mely ruhákat vennék meg boltjaiknak. Összességében a világ második legszennyezőbb iparága környezettudatosabbá vált a pandémiának köszönhetően. A 2021-es Oscaron azonban a divatházak ahelyett, hogy fenntartható ruhákat adtak volna a sztárokra, csak a vintage kinézetet imitálták, szó sem volt valódi újrahasznosításról. Egyedül Marlee Matlin viselt olyan Vivienne Westwood estélyit, amelyet azon túl, hogy a Trónok harca inspirálta palástszerű ujjakkal varrtak, vegán textilből készült, maradékmentes vágási technológiával. Így a színésznő volt az egyetlen, aki kiállt a fenntarthatóság mellett.

A normalitáshoz való visszatérés üzenete tulajdonképpen érthető, mégis furcsa, hogy a különféle társadalmi mozgalmak mellett általában hangosan kampányoló hollywoodi elit miért felejtette el, hogy az Oscar nemcsak divatbemutató, de politikai, társadalmi állásfoglalás is.

Az öltözködés tudatos üzenetei, a divatdiplomácia az elmúlt harminc év terméke. Történelmi példái már XIV. Lajos udvarában vagy I. Szulejmánnál is megtalálhatók, megalapítójának mégis Jackie Kennedy Onassis tekinthető, igazán pedig az utóbbi néhány évtizedben kapott hangsúlyt a művészeti és a politikai életben egyaránt. Az államfők gyakran élnek a divat nyújtotta lehetőséggel, hogy olyan politikai vagy társadalmi közösségeknek közvetítsenek üzenetet, amely verbális úton nem lenne elfogadható. A divatdiplomácia alkalmas két ország barátságának, a másik fél iránti tiszteletnek megjelenítésére, illetve a partner gazdasági céljainak a megvalósítására, adott márka viselésén keresztül az országnak gazdasági előny biztosítására. Emellett a darab viselőjének az adott ruha speciális személyiséget adhat, támogathatja imázscéljait.

Bonyolult eszköz- és szimbólumrendszerről van tehát szó, amely külön nyelvezet megtanulását és megfelelő társadalmi környezetet igényel. Szakértők szerint az Oscar esetén ez utóbbi hiányozott. A hollywoodi hírességek ugyanis hiába ismerik a ruhákban kódolt üzeneteket, a szervezők féltek, hogy az amerikai közvélemény a koronavírus okozta bezártság miatt rosszul reagálna, ha nem lenn egyértelmű: Hollywoodban nem változott semmi.

Az öröm pillanata a philadelphiai kampányrendezvényen
Fotó: Reuters

Ez a fajta hozzáállás némileg rímel Jill Biden öltözködésére is. Amerika legújabb first ladyje úgy kíván kinézni, mint bármelyik amerikai középosztálybeli feleség. Alelnökfeleségként sem a divat nagyköveteként pozicionálta magát, jelenleg pedig úgy tűnik, legfontosabb üzenete a hétköznapiság kíván lenni. Amikor például márciusban az iskolák újranyitásakor egy fehér ruhában, rózsaszín kosztümkabáttal lépett az újságírók elé, csapata közölte, hogy nem kívánják kommentálni a first lady ruhaválasztását, nem mondják meg a tervező nevét. Ez az elmúlt évtizedekben szinte példa nélkül álló döntés volt – különösen az elmúlt két first lady viseleteivel összehasonlítva. Mivel Jill Biden az első olyan first lady, akinek teljes munkaidős állása van elnökfeleségi feladatai mellett – az Észak-Virginiai Főiskolán tanít –, érthető, hogy megjelenésével a jól szituált tanárnőt jelképezi. A pandémia azonban jócskán megnyirbálta az amerikai divatipar lehetőségeit, a first lady megjelenései pedig az egész ország öltözködésére, sőt akár a nemzetközi kapcsolatokra is hatással lehetnek. Elizabeth Serrano amerikai újságíró ezért tett közzé nemrég egy felhívást, hogy Joe Biden nevezzen ki magas rangú politikai tanácsadót, aki kézbe veszi a divat ügyét, különösen a fenntarthatóság kérdését.

E tekintetben kérdés például, hogy az egyre inkább celebstátuszt betöltő sussexi hercegné legközelebb milyen ruhában jelenik meg. Meghan hivatalos látogatásain rendre fenntartható ruhákat viselt, nem annyira Nagy-Britannia, inkább a közös globális érdek, a fenntarthatóság szolgálatába állítva a divatdiplomáciát. Bár a hercegné valószínűleg soha nem lesz A-listás sztár, öltözködése az óceán mindkét partján beszédtéma és trendmeghatározó lehet. Ezért a pandémia lecsengése utáni visszarendeződés közepette divatértők arra kíváncsiak, ki kerül ki a profitmaximalizálási háborúból győztesként. Vannak ugyanis olyan vélemények, amelyek szerint csak a fenntartható márkák maradhatnak talpon 2022-től, a világ egyik legfontosabb kifutójának számító Oscar tanulságai nyomán azonban ez kérdéses. Hiszen a fenntartható, körforgásos ruhatermelés jelenleg drágább, mint a pandémia előtti formátum. Így pedig lehet, a divatvilág nem tanult az elmúlt év tapasztalataiból. Az Oscar szerint legalábbis biztosan nem.