Bő évszázaddal azután, hogy Liszt Ferenc a feje tetejére állított mindent, amit a zongorajátékról gondolt a kor közönsége, a budapesti éjszakában Cziffra György pokolian nehéz parafrázisokkal kápráztatta el az éjszakai bárok és eszpresszók vendégeit. Cziffra tudatosan keltette életre a liszti tradíciót, és ugyanazzal a szabadsággal és tehetséggel nyúlt elődje műveihez, ahogy Liszt saját kortársaiéhoz: nem öncélú virtuózként, hanem a zene mélyére hatolva. Borisz Berezovszkij és Balázs János is részesült a romantikus zongoraiskola örökségében, amelynek hangját felismerni sokkal könnyebb, mint meghatározni. Talán ahhoz lehet köze, amit Cziffra mondott Lisztről: „Ontotta a szépséget, és nem kímélte önmagát.”

Fotó: Juri Bogomaz