A diákok pedig így másolták a „tankönyvet” (Szakács Lajos, később Baranya megyei református lelkész visszaemlékezése): „Jegyzetemet diktálás után írtam esténként, faggyúgyertya mellett, de nem az eredetiről. Arról csak egynek volt szabad másolni, aztán rögtön visszaadni, hogy el ne kopjék. Emlékszem rá, hogy az eredeti ritka szép apró betűkkel volt írva. Másolataink azonban hitelesek, amennyiben azokat szóról szóra tettük papírra, mint hogy így is kellett azt felmondani, azon parancsnak engedve, hogy a betanulással előadási és írásbeli ügyességet is szerezhetünk. Tudtuk is jól mindnyájan, kivétel nélkül, sőt mondhatnám, fújtuk.” A szóról szóra másolás mellé azonban becsúszott egy-két apróság, mint a második bekezdésben idéztem, és egészen érdekes életképeket lehet elképzelni a pillanatról, amikor mondjuk Arany János szembesült a kommenttel. Vajon mit szólt? Szerintem bölcsen elmosolyodott. Mi, olvasók viszont örülhetünk, hogy ez a kincs megjelent könyvben: immár nyugodtan lapozgatható, anélkül, hogy „elkopnék”.
Arany János jegyzetei. Magyar irodalom története és Széptan – (: Aesthetica :). A Nagykőrösi gimn. V. osztályában 1859 évben. ’Sigray Pál hagyatéka. Reprint kiadás. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!