Az Erdélyi Szalon Könyvkiadó ismét könyvritkasággal örvendeztette meg a magaskultúra sajnos fogyatkozó létszámú fogyasztóit: reprint kiadásban közzétette Arany János jegyzeteit, amelyet négy megbízott nagykőrösi diákja közül az egyik, Sigray Pál vetett papírra (másolt le) – külön érdekessége, kuriózuma és újdonsága a jelen kiadásnak, hogy ennek a bizonyos tanítványnak (akinek későbbi élete sem érdektelen a nagyközönség számára, sőt!) az anyagát Pap Károly – Arany János kéziratban maradt irodalomtörténeti munkáinak közreadója – a XX. század elején nem találta meg, vagyis ez a könyv tartalmazza az első teljes és autentikus Arany-jegyzet kéziratos mását.
A kötet – természeténél fogva – igazi csemege mindazoknak, akik szívesen tanulmányoznak kézírásos anyagokat, különösen azért, mert a kis Sigray olykor magántermészetű jegyzeteket is elhelyezett a szövegében (például A magyar irodalom története rövid kivonatban című munka végén így sóhajt fel: „Jaj! csakhogyvégevan [!] Hála Istennek.” – megnyugtató látni, hogy a diákreflexek mit sem változtak az elmúlt százhatvan év során), de tartalmaz egy tanulmányértékű előszót is, melyet Császtvay Tünde irodalomtörténész jegyez. Ebből idézek a cikk folyamán többször is: „Bár Nagykőrösön a tanár Aranyt várták, de egy elsőrangú költőt is kaptak. Az iskolai életben azt azonban Arany tudatosan szinte észrevehetetlenné tette. Visszahúzódó, elmélkedő és töprengő alkatáról sokan írtak már, de Arany valóban szigorúan tanárként viselkedett a nagykőrösi gimnáziumban. Beilleszkedett a tanári karba, és költői tudását maximum akkor villantotta fel nyilvánosan, ha a közös tanári összejöveteleken valamely kollégájukat verssel akarták megtréfálni. De az iskolai tanórákon szigorúan tartózkodott bármiféle poétai allűrtől. Kizárólag otthon, íróasztala mellett, a magánéleti szférájában maradt költő.”

Ez a szigorú, de ízig-vérig tanáremberként viselkedő, szerény lángész szükségét látta tehát egy olyan tananyag megírásának, amelyből a diákok képet kaphatnak a magyar nyelvről és irodalomról, amelyet nekik tanítani volt hivatott – mint S. Varga Pál irodalomtörténész megállapítja: „A kivonat nagyrészt Toldy Ferenc irodalomtörténeti munkáin alapszik. […] Arany azonban egyrészt önálló szerkezeti vázat alakított ki, s ezzel tömörebbé és világosabbá tette Toldy koncepcióját, másrészt több ponton átalakította és ki is egészítette.”